Ennyire kimondatlan előírás lett a fiatal (35 év alatt) férfiakkal szemben az arcszőrzet? Hiánya jelenthet "negatív megkülönböztetést"?

Szinte akármerre járok, mindenhol szakáll, borosta, bajusz, pajesz "üdvözöl" minden korombeli férfinál. Azt nem értem csak, hogy miért. Régebben nem volt ez olyan hangsúlyos, a 2010-es évek elejétől látom ezt trendnek, hogy mindenki szakállas akar lenni, még azok is akiknek rosszul áll (csövesszakáll érzet), vagy nem is lenne rá szükségük (jóképűek, jó bőrminőséggel rendelkezők).

Én gyerekként sem vágytam rá (gyereklogikával az öregséggel azonosítottam), aztán később mikor már tudtam a dolgok mibenlétét akkor sem vágytam rá. Az első borotválkozásom óta, minimális volt azon napok száma mikor bármilyen jellegű arcszőrzetem is lett volna, ezeket utólag "igénytelen napoknak" tartom.

Viszont! Másoknál ez annyira gyakori, hogy számomra valamiért "klónsereg" érzetet ad, és még annyi különlegesség sincs benne, mint régen.

Ámde! Ebből kialakulhat egy olyan kép, hogy "aki férfi az szakállas/bajszos/borostás és kész", illetve a nők szemében egy idő után "furcsának hathat" akinek nemhogy nincs, de tesz is ellene, hogy ne legyen. Érhet-e bárkit is ezért hátrányos megkülönböztetés ismerkedésnél? Azért írom, mert exeim végig ezzel piszkáltak, hogy legyen (és minden utánam következő barátjuk szakállas-borostás is volt). Apám is bajszos volt (én épp ezért nem is akarom, mivel utálom), és anyám második férjénél is elérte, hogy legyen neki.

Osztálytalálkozón is: kopaszodás, szakáll/borosta mindenkinél, kivéve engem, aki frissen borotválva mentem, a hajam pedig ugyanolyan sűrű, mint a suliban is volt.