Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Volt/van olyan választottad, aki nem felelt meg a társadalom kimondatlan elvárásainak?
Gondolok itt olyan társra, aki pl.:
- más nemzetiségű
- kor probléma (pl. nőként idősebb vagy, vagy ellenkezőleg, túl fiatalnak találnak az illetőhöz)
- műveltségbeli különbség
- kinézet különbség (kimondottan szépnek mondott, kevésbé szép társsal)
- anyagi különbség
stb. Ezeket csak példaként említettem, hogy értsétek mire gondolok. Tehát, volt már olyan társad, aki valamilyen ok miatt ki volt téve a társadalom negatív megítélésének? Hogy élted, éltétek meg? Vége lett, vagy együtt vagytok még? Történt valami emlékezetes ebben a témakörben? (pl. családi veszekedés, gúny...)
Ha érintett vagy, vagy voltál, megköszönöm, ha írsz pár sort! :)
A jelenlegi barátom is ilyen. Nagyon rendes, jóravaló fiú, nem rosszindulatú és megbízható. Minden szuper köztünk a testiségtől kezdve a lelki dolgokig.
Az a problémája sokaknak, hogy nem illünk egymáshoz. Ő abbahagyta a tanulást a középiskola után, én pedig egy tipikus "stréber" lány vagyok, aki sokat tanul, hogy jó eredményei legyenek az iskolában, stb. Nem túl művelt a fiúm, inkább gyakorlatias. Dolgozik. Én nem vagyok túl gyakorlatias. Jó érzékem van a művészetekhez, neki semmi. Viszont annak ellenére, hogy egymás ellentétei vagyunk, valahogy mégis jól kijövünk egymással. A szerelem megvan még 10 hónap után is. A családom sokat gúnyolódik rajta, mert ők is tipikus művelt és kifinomult emberek, akik sokat jártak iskolába. Eleinte se érdekelt, és ezek után se fog. Én döntöm el, hogy kivel vagyok együtt. 19l
Ó hát nálunk csak az első nem stimmel, a többi pontot kipipálhatom gondolatban.
De egyikünknek se számít, mert minden más szempontból remekül összeillünk, jókat beszélgetünk, jól érezzük magunk a másik társaságában, jó a szex, számíthatunk egymásra, emberileg és érzelmileg is mindent megtaláltunk, amit egy társtól elvárunk.
Egyikünket sem érdekli, kinek mi a véleménye, ha valakinek nem tetszik a választásunk, az az ő baja.
Nekem egy barátnőről derült ki, hogy nem a barátnőm, mert ha az lenne, az érdekelné, hogy boldog legyek. A párom a gyerekkori haverját penderítette ki, mert nem volt kíváncsi a kritizálásra.
Ezen túl minden barátunk, családtagunk, ismerősünk elfogadta hogy egy pár vagyunk, főleg miután kiálltuk az idő próbáját.
Hát, a párommal ez a helyzet. Szerencsére a közvetlen környezetem elfogadó, a többiek meg nem érdekelnek :).
8 év korkülönbség van köztünk, én vagyok 22, ő 29 (én vagyok a lány :D). Én egyetemista vagyok és a képzésemből még 3 év hátravan, plusz doktorálni szeretnék, de azt már rendes munka mellett, ő viszont most fog előrelépni középvezetői pozícióba. Az a részlet meg senkit nem szokott érdekelni, hogy tanulás mellett félállásban dolgozom.
Ebből a szempontból én nem felelek meg: az alsó lábszáram tele van varrva, ami ugye azért nyáron látszik rendesen, azt meg senki nem veszi észre rajta, hogy neki félhátas tetkója van, és nem értik, hogy egy ilyen perszónával hogy lehet együtt. :)
Ráadásul a párom elvált, és ideiglenes a szüleinél él (már elment volna albérletbe, ha én nem vagyok - én örököltem egy házat, ahova jövünk majd, ne költsön albérletre fölöslegesen), amire érdekes reakciók szoktak még jönni.
Hogy hogyan éljük meg? Magasról ... mások véleményére, mi boldogok vagyunk együtt, megadunk mindent egymásnak, amire szükségünk van, a többi meg egyáltalán nem számít.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!