Nők, nagyon kiábrándító, hogyha megöleltek egy férfit, de ő nem határozottan ölel vissza, hanem finoman?

"Hiába vallatták Mártont, mi oka, hogy nem kedvelik a lányok.

Márton eltűnődött. Maga sem tudta.

– Kedvelnek, szeretnek – mondta. – Jó barátnak tekintenek. Mással csókolódznak.

Apja fölcsattant.

– Karold át derekukat, markold meg seggüket. Ha sokat beszélsz, bámulnak. Szűzen halsz meg.

A fiú nézte apját. Visszafogta könnyeit. Keserűen mondta:

– Mégsem vagyunk állatok.

– Nem. Mondjál nekik verseket. Rögtön ágyadba bújnak. Ha nem, ne keseregj.

Egyszer, érettségi után ütötte meg fiát. Hirtelen indulattal, nagy erővel.

– Most Vágó Mártát hagytad ki! – ordított.

Sorolta a lányokat.

– A múlt héten Jászberényi Ilonát! Három este Molnár Zsuzsával ültél a cukrászdában. A térdét se fogtad meg. Mit mondtál neki?

Márton keze fejével letörölte orráról a vért.

– Azt mondtam: Rád gondolok, ha nap fényét füröszti a tengerár.

Apja üveges szemmel bámulta.

– Nem igaz. Ilyen nincs.

– Goethe írta.

Apja csöndesen mondta:

– Ki érti Istent? Százhetvenhat centi magas. Karcsú. Izmos. Egészséges. Jó méretű szerszáma van. És divatos ruhákat viselő gyóntató pap.

Este, ágyban, panaszkodott feleségének.

– Fiam tizennyolc éves siratófal. Akit cserbenhagyott lovagja, ha kedve tartja, nála bőghet. Nem mulatságos?

Az asszony nyugtatta.

– Jóképű fiú, fiatal. Akad neki lány.

– Verseket mond! – háborgott férje. – Miért nem verekszik? Veszek neki élő csirkét, előttem elvágja torkát. Ha nem, papnak adom. Beül egy kalitkába, hallgatja huncut nők gyónását.

A fiú biológus lett, máshová nem vették föl.

Sok lány elmondta neki bánatát.

Mindegyikbe szerelmes lett. Reménytelenül.

Apja már nem szólt érte. Betegeskedett. Keserű emberként halt meg.

Fülöp Márton negyvenöt évesen, kopaszodó fejjel, galambősz anyja mellé ült esténként. Szebbnél szebb verseket olvasott föl neki.

Anyja szelíden nézte őt.

Mindkét fülére süket volt."

"az utolsó dolog, ami eszembe jutott, hogy pasikázzak, előbb normális ember akartam lenni"

A megfogalmazásból úgy tűnik, nem sikerült...

"Szóval a férfi zavarban volt, össze is húzta magát, pedig eleve alacsonyabb is és félénk is és amikor a nő megölelte, akkor csak a derekára tette a kezét?"

Aztán meg itt kesereg majd, hogy az alacsonysága miatt nincs barátnője, és nem hiszi el, ha azt mondják, hogy más lehet a baj...

Most mi olyan ijesztő egy ölelésben? Ha valaki összehúzná magát, ha megölelem, valószinűleg úgy venném, hogy nem szereti ha hozzáérek, és nem erőltetném a dolgot.