Hogy legyek boldog, ha a társkeresésben és álláskeresésben is folyamatosan kudarc ér?

Nem mondanám, hogy rosszak lennének a képességeim, ahogy azt sem, hogy ne lennék vonzó sok nő számára. Csak egész egyszerűen én vagyok az élő példa arra, amikor minden balul sül el. Folyamatosan minden visszásan alakul körülöttem. Van 2 diplomám, de nem találok állást, interjúkra járok és ha találok olyat, ami tetszik, oda garantáltan nem vesznek fel, olyanra bezzeg felvennének, amiről már az interjún kiderül, hogy semmi esetre sem csinálnám. A társkeresés ugyanez, mindig olyan lányok vonzódnak hozzám, akik belőlem nem váltanak ki semmit, akik meg engem érdekelnek, azok meg tőlem nem akarnak semmit. Nem arról van szó, h nagy elvárásaim lennének, ilyen konkrét elvárásaim nincsenek is, csak hogy legyen benne valami, ami megfog és ez abszolút nem a külsőn meg ilyen felszínes tulajdonságokon múlik. Az elmúlt félévem igazából maga volt a pokol, egy darabig állásinterjúkra és randikra jártam folyamatosan, de magukon a randikon is úgy éreztem magam, mintha állásinterjún lennék. Aztán belefáradtam és pár hónapja már nem is próbálkozom. Igazából tökmind1, hogy direktbe nyomatom a társkeresést, vagy éppen direkt nem erőltetem hanem mindenféle mással foglalom el magam, mert végeredményben ugyanúgy nem történik semmi. Itt korábban tettem már fel hasonló kérdést, de max olyan tanácsot kaptam, hogy ne foglalkozzak vele, mert majd magától jön, csináljak más hobbikat stb., hát ezt kipróbáltam több hónapig és semmi változás nem történt.