Általában akiknek az állásinterjúik kudarcosan végződnek (elutasitják őket), nekik a nőknél sincs sikerük a magánéletükben?

Komoly bajok lehetnek a fejedbe, ha képes vagy összefüggést keresni a kettő között!

Ég és föld a kettő!

Csak egy kérdés: Van neked bármi tapasztalatod bármelyikben is a kettőből?

Egy állásinterjúban az ember az erősségét keresi. Tehát ha olyan állásra jelentkezel, amiben gyenge vagy, akkor érthető, hogy kudarcosan végződik. Ha olyan állásra mész, amiben jónak bizonyulsz, akkor esélyes vagy rá. Tehát nincs törvény, hogy minden kudarcosan kell végződjön.

Ha olyan nőnél próbálkozol verejtékesen, aki nem érdeklődik irántad, nem vagytok egyhullámhosszon, akkor természetes, hogy visszautasít. Ha olyan nő kerül az életedbe, aki vonzódik hozzád, akkor azzal sikered van.

Tehát mindkét probléma azon múlik, hogy milyen nők, vagy milyen állások kerültek épp célkitűzésbe nálad. Nincs összefüggés.

Pl. Ha megkapsz egy állást, akkor nincs törvény rá, hogy lesz nőd is, vagy fordítva. Vagy pl. attól, hogy valakinek jó állása van, még nem jelenti azt, hogy jó nője lesz, mert attól még lehet visszatasztító személy, ha jó állása is van.

Szerintem lehet összefüggés. A kiválasztásban is feltesznek olyan kérdéseket, amikre a válaszokból kiderül, hogy az illető mennyire motivált, mennyire tesz erőfeszítéseket, mennyire kreatív, vagy mennyire használja az eszét.

Így van ez a randinál is, legalábbis, ha az ember nem egy ostoba partnerrel megy. Ha a másik nem látja, hogy mozdítod a valagad, legyél nő vagy férfi (bár sajnos nekünk, nőknek többet elnéztek, holott nem biztos, hogy ez célravezető), akkor az kuka. Értem ezalatt, hogy ha meg sem erőlteted magad egy beszélgetés során, csak úgy vagy és várod a kérdéseket. Ez állásinterjún sem működőképes az igényesebb helyeken. A talpraesettség és jó problémamegoldókészség szerintem alap és vonzó is. Ha az illető nem találékony, nincs egy minimális önbizalma és önérvényesítési törekvése (nem (!) a másik kárára vagy mások letaposásával, de legyen hangsúlyos), akkor is csak a saját esélyeit rontja.

Van valamennyi tapasztalatom ebben, tudom nagyjából, milyen nyakatekert kérdéseket szoktak kérdezni állásinterjún és miért. :) Van azért némi összefüggés azzal, amit egy ember keres a másikban. Nyilván ez attól is függ, hogy számára mennyire tudatos a párválasztás. Lényeg a lényeg, mindkét esetben el kell adni magad, igyekezned kell és érdeklődést mutatnod (meg azt, hogy komolyan gondolod ezt az egészet, nem csak szétterülni ültél le a másikkal szemben) de úgy, hogy ne tűnj tenyérbemászónak és ne add elő azt a blőd viselkedést, hogy neked ez a munka/nő az életed célja.