Miért "bűn" ha nőként a férfias tulajdonságokat szeretem egy férfiban?

Ne legyél már ilyen nyuszika, tarts ki a véleményed mellett! A mások értékrendje az másoké, nem a tiéd. Te se próbáld rájuk erőltetni amit gondolsz és ők se tegyék.

A határozottság látszata nagyon bejön a nőknek ez tény, így vagytok összerakva. Mielőtt elolvadsz egy alfahímtől az azért jusson eszedbe, hogy sokszor a saját ostobaságát, kishitűségét vagy egyéb gyengeségét palástolja egy határozottan magabiztosnak tűnő férfi.

"GYK" első felvonás: Hol vannak a hagyományos értékeket tiszteletben tartó nők? Ezek a modern nők már el is felejtették, hogy mit is jelent nőnek lenni.. :( Bezzeg régen még tudták, hogy mi az a háziasság, meg az alázat és nem akartak férfiakként viselkedni.

"GYK" második felvonás: oh hogy neked "igazi férfi" kell, mi? hát akkor magadra vess, ha majd a macsó alfahím férjed agyoncsal a hátad mögött, és 10 év házasság után döbbensz rá, hogy emberileg a közelébe sem ér a csendes, maguknak való zugszexistáknak, akiket visszakézből koppintottál le. persze mindenkinek más a preferenciája, de azért jó lenne, ha túl tudnátok látni az olyan ostoba koncepciókon, mint a sztereotip férfiasság, hogy meglássátok a sok-sok kincset érő tulajdonságot bennünk...

Kérdező, az olyan típusú férfiak szemében akikről álmodozol nyilván nem bűn ez a vágy, a többiek meg miért érdekelnek?

Semmi sem fekete-fehér, ez sem, nyilván.

Sokan, amikor férfias férfiakról beszélsz, domináns, durva macsókra gondolnak, akik agresszívek, elnyomók, impulzívak és ostobák. Elsősorban azért, mert saját magukból ezeket a tulajdonságokat hiányolják. Nekik hiába mondod, hogy te akármilyen belső értékekre vágysz, mert egyszerűen másra asszociálnak.

Sőt, sok nő, miközben állítása szerint belső férfias tulajdonságokat keres, valójában külsőségekre (dominancia stb.) alapoz. Ez nyilván nem női, hanem általános emberi jelenség, önismeret és önazonosság hiányából fakad, az ember az önmagáról kialakított idealizált képének a vágyait sorolja fel, miközben a valódi személyiségének a vágyai vezérlik. Nem azt állítom, hogy te is ilyen vagy, de sokan mások igen.

Nekem az a fontos szempont, hogy miért támasztod ezeket az elvárásokat, és hogy mit nyújtasz cserébe. Ha te is összemérhető jelentőségű értékeket tudsz felmutatni és az a célod, hogy egymást kiegészítve egy erős, stabil, boldog kapcsolatot alakítsatok ki, az korrekt hozzáállás. Ha csak takarózol a klasszikus nemi szerepekkel, mert kényelmes, és azért akarsz "lelkierős" férfit, hogy te kedvedre maradhass felelőtlen, lusta és szeszélyes, mert majd ő összetart téged is meg a kapcsolatot is, az nyilván nem túl szép dolog.

A másik oldalról is több lehetőség van. Vannak olyan srácok, akik egyedül nem voltak képesek kialakítani az önbizalmukat, kell nekik némi hátszél, egy kis istápolás, hogy rátaláljanak az értékeikre és tudjanak építeni rájuk. Az is érthető, persze, ha neked nincs kedved annak lenni, aki majd kihozza belőlük az egészséges lelkületű férfit. Meg persze vannak azok, akik meg vannak győződve arról, hogy ők rendesek, érzelmesek és értékesek, miközben nőgyűlölő, manipulatív, önámító férgek.

Úgyhogy szerintem arra koncentrálj, hogy legyen alapja és ellenértéke az elvárásaidnak.

Szerintem itt az okozza a véleménykülönbség nagyját, hogy jelentős eltérés van aközött, hogy a külvilág kit tekint önbizalomhiányosnak, és adott ember magát mennyire tartja annak. A lényeg inkább az, hogy ebből mennyi látszik, és mennyire hat ki adott ember életére.

Például én egyetem alatt azt hittem sosem lesz munkám, mert nem fogom bírni a napi nyolc órákat. De nem sírtam ezen otthon, és menekültem újabb egyetemi évekbe, hanem ugyan kételyekkel, de belevágtam. Most a felső 5-10%-ban keresek. A nők az első esetre gondolnak, amikor nyusziznak, de a második kategória is hajlamos ezen felkapni a vizet.

Talán helyesebb nem simán önbizalomhiányról, hanem bénító önbizalomhiányról beszélni. Amikor annyira nem hisz magában valaki, hogy meg se próbálja adott dolog elérését, inkább bezárkózik, depressziós lesz. Az ilyen férfit teljes joggal kerülik a nők. Nem az a lényeg, hogy valaminek a sikerében 100%-ra higyj, hanem hogy a kétségek ellenére belevágj, és az út közben ne csüngj a folyamatos pozitív megerősítésen.

Ez nem bűn, ezen csak a lúzerek vergődnek.

Ők is a neten, mert a valóságban összehugyozzák maguk :D