Mi értelme van az életemnek így? Éljek így tovább?

32.5 éves diplomás vegyész férfi vagyok. Se nem hülye (buta), se nem csúnya (sőt, sok nőnek bejövök). De nincs szociális életem. Nem vagyok aszociális, de képtelen vagyok kapcsolatokat kialakítani. Párkapcsolatom volt 6 is, de barátság igazán szinte 1 v 2, de az is csak gimiben. Ez pedig, hogy unalmas vagyok, a nőknek és a férfiaknak is gáz, vagyis a szemükben. Ezért nem is nagyon tartott tovább 1-2 évnél egyik kapcsolatom sem. Szeretek nőkkel barátkozni,de olyanokkal, akikben csak a barátságot látom. De miként ők rájönnek, hogy nem akarok többet, úgy megszüntetik a barátságot is. Unalmas az életem vidéken, kisvárosban. Barátok, ha régen nem alakultak ki, nem is nagyon lesznek. Ha unalmas vagy, kevesebbet beszélsz, vagy nincs benned haszon, akkor senki nem kíváncsi rád manapság. Azok a nők, akik pedig nekem kellenének, azoknak nem kellek, mert majd mindegyik meg van szokva, hogy a férfi kiváló szociális képességekkel rendelkezik, jó humorú, barátságos, full magabiztos. Én pedig barátságok híján nem tudok magabiztos lenni. Mindig stresszelek, hogy elrontok valamit, mondok valami rosszat és elszáll a beszélgetés, barátság. Sajnos csak 40 órát dolgozok, ami után marad a 4 fal, a bezártság. Szeretek eljárkálni ide-oda autóval, de pár és barát nélkül kellemetlen és kicsit zavar is. Ami látszik rajtam, így még mélyebbre süllyedek. Válasszak a diplomás munkám helyett olyat, ahol 12 órát dolgozok és eltereli minden figyelmemet a magányról?