Bele fogok betegedni, és depressziós vagyok/leszek?

24/l vagyok, volt egy kapcsolatom egy pszichopatával, akiről idővel derült ki, együtt lakva, hogy az. Az összes önbizalmam elvette, tettleg sosem bántott, de szavakkal igen. Rengeteget sírtam, de függtem a lelki terrorjától, és nem tudtam otthagyni évekig. Odáig fajult a dolog, hogy a családom és a barátaim is elfordultak tőlem. Mellette iszonyatosan kevésnek, sőt, semminek éreztem magam. Mindig az exét dícsérte, még volt, hogy szex előtt is felhozta, mindig mondta másokra, és másoknak, hogy milyen jó teste van, nekem soha, csak hogy fogynom kéne. 160 cm vagyok és 50-52kg. Utána mikor pszichológus segítségével szakítottam vele, még sokáig fenyegetett, nem hagyott békén. Kiölt belőlem mindent. Undorodtam a férfiaktól. Utána találkoztam egy 30as pasival, aki kapcsolatot ígért, de nem lett, velem veszítette el a szűzességét, mikropénisze volt, és még így is ő dobott ki engem... Nemis akárhogy, nagyon durván... Utána volt egy másik pasi, aki csak játszott velem, bemutatott a családjának, és többet nem láttam, azt mondta, nem volt velem baja, csak félt, hogy megszeret.... Utána volt egy harmincas ismét, aki szintén totál világtalan volt... Most meg egy másik, aki szintén kidobott két hét után... Mindenki azt mondja, hogy csinos, kedves, művelt, szorgalmas, házias nő vagyok, bennem van a plusz, stb, mégis soha nem jön össze kapcsolat. Találkoztam már nem megfelelővel, de megfelelővel is. Ezek mindig azt mondják, amiket már nagyon unok, hogy nem velem van a baj, csodálatos vagyok, biztos meg fogom találni a párom, de nekik velem nem megy... Már teljesen ki vagyok borulva, ez már nem tudom hányadik visszautasítás... Ráadásul egyik napról a másikra, olyan jól el tudják játszani, hogy szeretnek, csak én kellek, magukba bolondítanak, aztán egyik napról a másikra kivágnak engem. Már semmi önbizalmam nincs, kövérnek érzem magam, szerethetetlennek, egy rakás szemétnek... Járok sportolni, dolgozni, barátok közé, de amint egyedül maradok egy percre is, azonnal ilyen gondolatok jönnek, sírok, hányingerem van, egész nap nem akarok enni semmit... Állandóan keresem magamban a hibát, hogy hol rontottam el, mi nem jó bennem, mit csinálok rosszul... Mostanában elkezdtem inni is, mert csak úgy tudom elviselni az egészet, ha iszom. Szégyellem magam, nem akarok alkoholista lenni. A munkahelyem is nagyon stresszes... Nem tudom, hol van ebből a kiút, min változtassak, alapvetően kedves és vidám vagyok, odaadó, nem akarok egy hárpia lenni, nem akarok játszmázni, egy felnőtt, boldog párkapcsolatot szeretnék, ahol egyenlőek vagyunk... de egyszerűen nem sikerül, és nem tudom, mi a baj... Kérlek segítsetek :(