Ezek alapján hímsoviniszta lennék?

Nem így, és nem is úgy képzelte el ő sem. Sokan álomvilágban választanak szakot. Orvosin is van ez így, mikor bejön a patosz, és a delikvens összecsuklik a boncasztal mellett, mert hullát lát, akkor kezd el kikristályosodni benne, mit jelent a szakma. Nekem is kicsit más volt az elképzelésem arról, hogy mit fogok csinálni, mikor elkezdtem, ahhoz képest, ami fogadott. És bizonyára sok ember van még így. Ők sem azért mennek, mert jó buli gyilkolni, többségben biztosan nem. Inkább a közösség, a "hősködés" és minden más motiválja őket. És persze az, hogy ott alaposan meg lesznek hajtva. Valamennyire engem is ezek vittek még anno arra, mikor fontolgattam az egészet. Azt, hogy kit ölnék meg és mit kellene még tennem, eléggé kikerültem gondolatban, bármilyen meglepő.

Attól, hogy szánalmasnak tartom, ha valaki nem képes dolgokra, nem biztos, hogy amiatt nem választom párnak. Lehet, hogy lesz egy sor ordítozásunk, hogy mozdítsa már meg a valagát, és tanulja már meg az alap dolgokat, de ha valaki képes velem mindezek mellett normális lenni, és képes hozni értelmileg/érzelmileg egy olyan színvonalat, ami számomra is "megéri" a kapcsolatban maradáshoz, akkor minden további nélkül. Ismerek embert, aki nem tud ilyesmit, de nyitott lenne arra, hogy együtt nekiüljünk, és megcsináljunk egy adott dolgot. Amíg ez megvan, addig minden rendben. Majd mikor én vagyok nyakig festékes, ő meg telefon után nyúlna, meg ott nyávog a létra aljánál, akkor van az a pont, hogy nem vagyok erre az egészre kíváncsi.

Épp ez a baj, hogy ez csak téged nyomaszt. Mármint, engem nem zavar, hogy a párom kevésbé keres majd jól, vagy tudom is én, hosszú távon lefutom simán. Számomra csak a nagyon alap dolgok a kritérium mindkét esetben, pl hogy el tudja magát tartani anélkül, hogy adósságot halmozna, vagy ha már hitelt vesz fel, tudja azt fejfájás nélkül, felelősségteljesen fizetni, és ne legyen az, hogy negyedévente egyszer nem tudunk elugrani valahova pár napra közös pénzből. Én nem várom, hogy a másik folyamatosan mindent helyettem fizessen, kényelmetlenül is érzem magam miatta az első néhány randi után. És fizikumban sem érdekel, hogy hol tart az illető, csak az alapok kellenek, hogy ne álljon meg lihegni a lépcsőn fölfelé, és el tudjon bírni.

A diploma nem érdekel, annyi (számomra) értéktelen embert ismerek egyetemről, hogy abszolút nem mérvadó. Élen azzal, hogy én vagyok az egyetlen a családomban, aki egyetemen végez.:) Az érdeklődés és a nyitottság a világ dolgaira viszont mindenkiben megvan itthon is, és ez nekem nagyon számít a másikban. Sokan csak a szakig látnak az egyetemen is, és minden mást leszarnak, ami érdekes lehet és hasznos. Nekem ez valahol eléggé fájdalmas felismerés volt anno, mert valahol én is bíztam benne, hogy több lesz a "rokonlélek", akivel jobban megértem magam. De nem. A tisztességes végzettség fontos, mert szerintem egy érettséginél mindenki többre képes, és megéri valami felé orientálódni, illetve a papír a biztos úgymond, de hogy az milyen papír, az engem nem nagyon érdekel. Amúgy a mérnök melóra talán a legjellemzőbb, hogy inkább tudás/rutin/tehetség alapján rostálják a népet, sokan diploma nélkül is durva havi fizut visznek haza. A bölcsész és társadalomtudományi képzések "szépsége" az, hogy nemhogy papír kell, de sokszor még akkor is kitörölheted, ha nincs kapásból 2-3 belőle. :D Nagyon más értéke van a tudásnak és a papírnak is, és a kettő nem mindig függ össze. Az embert meg pláne nem határozza meg, főleg nem a párkapcsolatban, ahol más dolgok számítanak jobban. Szóval nem, nem szempont.

Szakmunkás is lehet művelt. Valahol már írtam az oldalon, hogy mennyire jellemtő, hogy a szakon szerzett tudás csak a szakos témákig terjed. A kapcsolat meg jó esetben nem ezekről szól. Szóval én nem akarok a másikkal szakmázni, és egyetemen csak a tudásának ezen szelete lesz kifényesítve. A többi nem. Szóval ha amúgy buta, az is marad, ha nem nyit a dolgok felé más módon.

Nem kell jól keresnie, de az alapot hozza. Azt szerintem 170-180-as fizuból is lehet simán hozni. Ellenben ha buta, beszélgessen vele a franc, nem fogok a párommal gügyögni, mert az az értelmi szintje, meg nem is fogom hagyni, hogy csak hátráltasson a minimalista tudásával. Nem tudom megérteni magam azokkal az emberekkel úgy igazán, akik nem járnak kellően nyitott szemmel a világban... Nekem pedig igényem a logikus érveken nyugvó, hosszas beszélgetés. Akinél ez megreked a szaktudás szintjén, az... Nem sokat ér nálam. Én sem értek mindenhez, de azért fel lehet vállalni. :D

Más kibukni, és más választani valamit, vagy valamire kényszerülni, mert nem áll mögötted senki, és muszáj dolgoznod inkább. Sok embert ismerek, aki el tudna végezni gond nélkül egy egyetemet a szorgalmával, mégsem ment oda. Nem, mintha oda más úgy nagyon kellene. Mérnökire sem. Csak segg, hogy leülj este 6-kor gyakorolni, akár hajnal 2-ig, úgy, hogy másnap 8-kor órád van. Jobb képességűeknél 10-éjfél. Kutatni és ahhoz, hogy megismerjék a neved, ahhoz valóban több kell ennél olykor, de akkor sem feltétlenül. Ott is működik a sok meló, utánajárás + egy jó ötlet kombó, legalábbis a nálam tapasztaltabbak szerint. Pontosabban a képesség, hogy tanár és külső noszogatás nélkül rá tudj magadra parancsolni, hogy ekkor és ekkor ezt és ezt csinálod, és amíg nincs meg, fel nem állsz onnan.

Nem azért nagy a szám, mert egyetemre járok, hanem azért, mert látom édesanyámékat, mennyit hajtanak. És bizony össze tudnak szedni azzal is 170-et minimum havonta, de van, hogy többet. Régebben jobban ment nekik, akkor meg össze tudták szedni pár év alatt egy nagy családi ház árát. Mindezt szövetporban, és kinn a hidegben dolgozva (előtte meg az éjszakában fuvarozva), olykor nyakig retkesen 8 helyett néha 12 órában, attól függően, mennyire volt épp nagy a kereslet. És látom, hogy aki akar, az így is tud, arról nem is beszélve, hogy sok esetben a szakma 50 éves fejjel is megköveteli a továbbképzést, és fölösleges annak hisztizni, aki nem képes naprakész tudással dolgozni, akár csak úgy, hogy utánaolvas a trendeknek és annak, ami manapság leginkább megy.

Én nem fogok lusta emberekkel leállni, akik sírnak a minimálbér miatt, holott jóformán a pult mögött görnyednek flegmán facebookozva egy olyan világban, ahol már egy plusz nyelvtudással vagy egy extrább jogsival is el lehet lenni. Pontosan azért nem, nert az ilyenek nem inspirálóak, nincs bennük semmi elismerésre méltó.

Szóval ez nem a nők miatt problémás, és nem is a nőket kell okolni, ha nekik épp nem tetszik, hogy valaki csak ennyit hozott ki az életéből. Ez inkább emberi kérdés, hogy az illetőnek úgymond miért fér a képére minimumon működni, miközben mások munkából ágyba dőlnek időnként, de akkor is megoldják, hogy meglegyen a családjuknak mindene, akkor is, ha a párjuk épp otthon babázik.

110-et egy alibialapszakkal lehet keresni, ami igényelne egy mesteres ráépülést ahhoz, hogy versenyképes legyen (szabadbölcsész filo specializációval pl nagyon sok helyre jó lenne, de önmagában kb dísz, de ilyen a viselkedéselemző is, annak ellenére, hogy talán az a legnagyobb szopás bölcsészkaron, mert a természettudományos módszertannal dolgozik, biológiai alapokon, bölcsész szakhoz méltó mennyiségű szakirodalommal, miközben kivesz belőled emberileg/érzelmileg is, és neked ezt tudni kell helyén kezelni, elzárkózás nélkül, ennek ellenére alapszakkal elmehetsz a pcsába). Vagy más vérének szívása által szerzett, minimális tudástartalmú papírral (ami kb kimerült abban, hogy kb másnak fizettél a szakdogádért) is lehet keresni ennyit. Vagy szakmán kívüli vacakolással. Szóval igen, ha valaki 110-et visz haza, és őt ez zavarja (van, akit nem szíve joga ellennk ennyivel, elismerésem, ha kijön belőle), akkor az csak az ő szorgalmán és igyekezetén verhető le. És nyivákolás helyett mehetne továbbtanulni, vagy dolgozhatna többet-mást, szerintem.

Szak és szak között amúgy tegyünk már különbséget. Más volt nekem is az élet BTK-n, ott a vizsgaidőszak húzósabb, amúgy elvagy nagyjából napi max 2-3 óra ráfordítással. És még kapsz őszi meg mindenféle szünetet, a szellős órarend mellé. Itt meg nem elég, hogy az ember benn rohad 8-tól vagy 10-től este 6-7-8-ig, utána tanulhat a zh-kra, meg minden évközi számonkérésre. Orvosin is hasonló a helyzet, csak ott (tudtommal) nem az évközi jegyek, hanem az irdatlan mennyiségű anyag miatt ajánlott rendszeresen foglalkozni a tananyaggal. Kicsit más a dolog nehézsége, mikor egy nap max 3 órád van, és olykor egy napot be sem kell járnod, és más, mikor telebässzák mindennel az órarended, és mellé gyakorolj, meg add le a házikat, meg szopj a zhkra készüléssel. Nekem csak ez és a rendszeres sport fér bele, meg heti 1-szer vagy kéthetente összeül a baráti kör kicsit lazítani. És úgy ennyi,meg néha valami alkalmi meló. Nekem nem volt alapom, mikor idejöttem, mert nem emelteztem matekból, és amit tudtam, azt az ezt megelőző 3 évben BTK-n el is felejtettem. Értelemszerűen nehezebben dolgoztam/dolgozom fel az anyagot, és több idő megérteni. Nekem ennyi idő kell ahhoz, hogy nyugodt legyen a lelkiismeretem (meg inkább ösztöndíjból élek, mintsem fizura hajtsak, itt jobba megéri ez), és eleget kell aludnom, hogy bírjak koncentrálni is. Egyénfüggő, kiből mennyit vesz ki az egyetem. Ismerek olyat, aki napi 1-2 óra készüléssel elvan, mert 9 éves kora óta ez akar lenni, és van is hozzá agya, más meg nálam is többet készül, és egyszerűen nem megy neki, nem áll rá az agya, mert annyira hiányzik az alap nála, vagy nem tudom. Én személy szerint azt is elhiszem, ha valaki bölcsészként nem bír mást az egyetem mellett, ott is vannak nagyon szar időszakok, és a sokezer oldalas olvasgatásba is bőven bele lehet fásulni... Kinek mi, de az, hogy "nem tudok" valamit, számomra képtelenség. Csak meg kell találni az embernek a helyét és az eszköztárát rinya helyett, vagy kicsit jobban teperni. Kinek könnyebb ez, kinek nehezebb.