Ezek alapján hímsoviniszta lennék?

Esküszöm, nevetek a kommentjeiden.:D Persze, én megértem ezt az álláspontot is, vagyis próbálom, de azért ma a katonaság eléggé másról szól. És az is vicces, hogy valaki a mérnök létben a materializmust látja meg először, nem a kreatív, problémamegoldó gondolkodást, a logikát, és az egész gyönyörűségét, ahogy apró alkotóelemekből végtelensok féle/fajta rendszer épülhet fel, akárcsak az ember a sejtjeiből. Engem ez lenyűgöz, és imádom kiélni magam ötleteléssel 3 év humán(abb) szak után. A pénztárcámban meg talán nem a páromnak kellene matatnia.

Valamiért úgy gondolom, benned a dominanciaigény bitangerős. Az, hogy te legyél a főnök a kapcsolatban, és te hordd a nadrágot. Érdekes, hogy annak ellenére, hogy olyan nő vagyok, akit a hátad közepére sem kívánnál, ebben egyetértünk: ki nem állhatom, ha a kapcsolatban én vagyok a dominánsabb vagy a tökösebb. De ezt ne vigyük már át sem abba, hogy mivel töltöm a szabadidőm és hogy teljesítek, sem abba, hogy mi a hivatásom, és mennyit keresek. Attól még, hogy valaki vagány csaj úgy amúgy, ő marad a nő a kapcsolatban. Feltéve, ha a pasinak van erre alkalmas kiállása és tekintélye. De ez nem függ attól, hogy a nő hogy dolgozik meg hogyan edz.

Megint oda lyukadunk ki, hogy a férfiak azt hiszik, attól, hogy a nők erősek, nekik nem kell annak lenni. Csak mondom, attól, hogy meg tudok szerelni egyszerűbb dolgokat, és nem esek kétségben, ha lerobban a kocsim az út szélén, elvárom a páromtól, hogy képes legyen ő is megjavítani. És nem kell jönnie a csajnak, ha valami elromlott, feltéve, ha nem vagy egy buta balfsz ahhoz, hogy megcsináld. Egyébként szerintem az ilyen háztartási problémák megoldása alapműveltség. Pont olyan, mint ruhát stoppolni, vakolni, metszeni, fát vágni, halat/csirkét pucolni, főzni. Az alapok alapja, és szánalmas, ha valaki nem képes ezeket megoldani magától. Vagy legalább megpróbálni ahelyett, hogy telefonért nyúlna egyből.

Amúgy nem tudom, hogy vagy vele, de én mostanában nem láttam olyan háborút, ahol magyar katonák embereket öltek. A hazánkat is előbb kell megvédeni a benne lakó sggfej, buta emberektől, mint az ellenségtől. A katonaság nem tisztán a gyilkolásról szól egyébként. Fegyelemre tanít, rendre, önállóságra és hazaszeretetre. Nem akarok az lenni, mert kinőttem ebből, és többre tartom a tudást egy ilyen pályánál, de számomra akkor is érték, mintsem valami megvetendő. Amúgy az első diplomám nekem is társtudos, nincs azzal baj, én is szerettem/szeretem nagyon, talán tovább is viszem mesteren -gondolom már ezzel is gond lenne, ha a műszaki nem lenne a képben. De nem tehetek róla, ha relatíve tág az érdeklődési köröm, és érdekel a műszaki pálya (is). Ha neked ettől komplexusaid lennének mellettem, arra tényleg nem tudok mit mondani, a gond nem hiszem, hogy bennem van egy ilyen esetben.

Válaszolok, szívem, csak van olyan, hogy kötelesség. És bizony nem a GYk lesz az első, ha a nyakamon a számonkérés és a munka.

Nem vagy szánalmas pancser, csak nekem ez pl. érték egy férfiben, és hiányolnám. Semmi szakítóok, vagy vízválasztó, de azért jobban örülök azoknak, akik gyakorlatiasabbak és sokoldalúbbak. Nem csak a csapszerelés ilyen, hanem az elsősegélynyújtás is. Szerintem az ilyesmi minden embernek kötelessége, aztán ahhoz sem kell orvosit végezni, csak az alapokat. Jogsihoz amúgy is kérték/kérik.

Van katona ismerősöm, nem sok szart csinál az önkéntes munkán kívül. Több zsákot fogott szerintem, mint fegyvert. Továbbra is csak az zavar bennük, hogy a magasabb vezetői tisztségeket leszámítva nem kell hozzá sok ész. Nekem meg ha már van (tudtommal van), inkább azt használom ki, és abból szedem magam meg. Talán kevésbé fog fájni az időskor is.

Mint említettem, társtudos területen végeztem, mielőtt pályát váltottam, eléggé el kell keserítselek, ha azt hiszed, hogy a segítő szakmában több a jóindulatú ember. Mondom ezt egy olyan szakma esetében, ahol munkaeszköz az empátia, talán még szigorúbban véve is, mint egy ápolónál vagy egy tűzoltónál. Mégsem teljesül sok (szak)embernél. Többek között ez is kiábrándító volt számomra, mikor kicsit jobban beleláttam a szakmába, de nem ezért váltottam elsősorban. Belőlem sokat kivett az emberekkel foglalkozás, röviden inkább ez tette be a kaput. Az pedig senkinek sem hasznos és jó, ha kelletlenül csinálom. Meglepő, hogy keveset mondok, ha azt mondom, hogy a benne dolgozók fele így kezdi, erre pedig nagy valószínűséggel rá fog tenni egy "kezeletlen" kiégés.