Ti nem érzitek néha úgy, hogy elmegy mellettetek az élet? Mindenkinek feleség, karrier, barátok, hobbik, én pedig 28 évesen nem vagyok sehol, nem értem el semmit. Egy csődtömeg vagyok, jelentéktelen kis pont a világban. Mit lehet tenni?

Nem ,nem érzem ugy. Mindig tettem azért hogy jobb legyen ,hogy haladjak előre.

Te magad tudsz változtatni ,ahogy írták. Még bőven nem keső:)

N25

Én se vagyok sehol. :"D

Hülyék vesznek körül. Másnak a jót akarják, meg segítik egymást a barátok/családtagok - mi széthúzunk, és megkeserítjük egymás életét. :"D

Annyi, hogy nekem van barátom, és remélem, hogy közös erővel ki tudunk törni ebből a mókuskerékből.

22/N

Bocsi, de nem érzem azt, amit te.

A saját életedért egyedül te vagy a felelős, más nem.

Ideje tanulnod valamit, fejlesztened magad.

Ha téged az idő múlásának késztető kényszere sem vesz rá, akkor sajnálni tudlak. 28 évesen még bőven van mit tenni (mondjuk én az vagyok, aki lenézi azokat, akiknek az az ideális élet, hogy egy ponton megállnak és lábat lógatnak és vége a fejlődésnek), és kell is mit tenni.

Biztosan van, aki több dolgot megvalósított ennyi idősen, de ilyen mindig van, és mindig is lesz, neked abban kell gondolkodnod, hogy a mostani helyzetből pörgesd ki a legtöbbet. És az úgy nem megy, hogy itt siránkozol. Én is lemaradva érzem magam pár dologban, de nem tudok önsajnálatba merülve elengedni semmit, ami fontos, és mégha megkésve is, ki fogom hajtani, mert bánt, hogy nem vagyok képes az életemet úgy élni, ahogy akartam.

Ahhoz elkéstél már, hogy azt mondd, hogy "majd holnap" meg "majd lesz valami". Ahhoz viszont nem, hogy észhez térj.