Ti el szoktatok néha gondolkozni azon amikor felnéztek a csillagokra, hogy mennyire jelentéktelen az élet?

ritka pozitív arc vagy,hallod-e.

Nálam mindennapos program.

Engem a környezetem optimista és vidám embernek tart. De amikor egyedül vagyok én is sokszor gondolkodom azon, hogy ez a néhány évtizednyi idő egy pillanat alatt elrepül. Ilyen kevés idő alatt nem tudom van-e értelme bármilyen célt kitűzni magunk elé, mert úgyis egy pillanat és vége. A halál után meg valószínűleg ugyanaz a sors vár az elfoglalt sikeres üzletemberre is mint a lusta disznóra. Pedig Isten bizony jókedélyű vagyok társaságban és ezt még senkinek sem mondtam el, de az utóbbi kb. 1 évben sokat gondolkodom én is ezen a témán. 22/F

Nem.

konkrétan teljesen hidegen hagy a jelentéktelensége, én megtalálom ami nekem fontos és ami azoknak, akiket fontosnak tartok.

#3 én épp ezért hiszek inkább a reinkarnációban, mert semmi értelmét nem látom annak, hogy egyszer élünk és ennyi. Nemis egyenlő esélyekkel indulunk, és mi a feladatunk? Ha csak egyszer élnénk, mi érteme lenne bárhova is fejlődni? Vagy mivan azokkal, akik nagyon fiatalon halnak meg? Szerintem ezt az egyház azért találta ki, hogy megfélemlítve kordában tartsa az embereket(ha rossz vagy, pokolra kerülsz és helyre sem hozhatod soha többé a dolgokat, így mindenki a jóra törekedett). Egyszerű manipuláció, amúgy teljesen felesleges hinni bármiben is, mert senki nem fogja tudni bizonyítani, hogy mi is van a halál után. Na mindegy, ez bonyolult téma, de én is szeretem nézni a csillagokat, akkor megszűnnek létezni a földi problémák :)

Igen, el szoktam ezen gondolkodni, de szerintem ennek kifejezetten megvan a maga jó oldala is. Ha mi csak apró porszemek vagyunk egy vegtelen univerzumnyi egymástól távolodó galaxis között, akkor nem csak az életünk jelentéktelen, hanem a problémáink, meg a fájdalmaink is. Pfff mit számít egy szakítás ahhoz képest, hogy léteznek akkora fekete lyukak, amiknek a tömege többmilliárdszorosa a mi Napunkénak? Úgy érzed soha nem ér véget a munkanap? Nem, az az utazás lenne konkrétan véget mem érő, amivel az univerzumot akarnád átszelni, hiszen olyan hatalmas, hogy a fejletlen emberi agyunk el sem tudja képzelni, hogy ez mit is jelent igazából. Ha mi jelentéktelennek vagyunk, akkor a problémáink is. Ez egyfajta megnyugtató nihilizmus :D