Ki érzi rajtam kívül még, hogy Istennek egy jelentéktelen tömegcikk, akit brszippantott a világ gépezete?

Radnóti Miklós

Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,

mint alma magházában a négerbarna mag,

és tudtam, hogy egy angyal kisér, kezében kard van,

mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.

De aki egyszer egy vad hajnalban arra ébred,

hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet,

kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,

annak szép, könnyüléptû szivében megterem

az érett és tünõdõ kevésszavú alázat,

az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekérõl,

az már egy messzefénylõ szabad jövõ felé tör.

Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,

merengj el hát egy percre e gazdag életen;

szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,

a világ ujraépül, - s bár tiltják énekem,

az új falak tövében felhangzik majd szavam;

magamban élem át már mindazt, mi hátravan,

nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem

sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny felettem:

ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.

Hol azelõtt az angyal állt a karddal, -

talán most senki sincs.

Ja, cry for help-re gondolt az utolsó.

Én vele, vagy nélküle is értékes vagyok. Te is.