Ti el szoktatok néha gondolkozni azon amikor felnéztek a csillagokra, hogy mennyire jelentéktelen az élet?

#3, én is rohadtul így gondolom, nem csak egy éve, hanem baromi régóta már, hol jobban, hol kevésbé kerít hatalmába az érzés. Még csillagos égre sincs szükségem hozzá, elég néhány perc magány, ahogyan írtad te magad is. A lélekvándorlással kapcsolatos hiedelmeket éppen olyan önámításnak gondolom, mint a kereszténységet, az életet egyszerűen nem azért találták ki (pontosabban egyáltalán nem találták ki), hogy értelme legyen, csupán biológiai folyamatok eredménye.

A szuicid gondolatok sem állnak tőlem távol, hiszen a jövőmön kívül értelmetlennek látom a jelenemet is, nincs senki, aki feledtetné velem a félelmemet és a szomorúságomat. Vicces, hogy mindezt nekem sem szokásom reklámozni a nagy nyilvánosság előtt, bárhol, bármikor magamra tudom ölteni a szerepet, amit elvárnak tőlem, és a tapasztalatom az, hogy nem sokan tudnak mit kezdeni a mentalitásommal, sem az emberekkel, akik valami hasonlót képviselnek.

19/L

Van, akiben ez olyan űrt okoz, mint amit odafenn lát. Ahogy minden egyedül töltött perc szinte. Sok embert kétségbe ejt ez, okkal épülnek iparágak arra, hogy elnyomjuk magunkban ezt az ürességérzetet valami zajjal vagy szórakozással... Szomorú, hogy nem érezzük jól magunkat akkor sem, mikor szembesülni kellene magunkkal.

Bennem nem kelt ilyen érzést, ha felnézek oda. :) Inkább csak elvarázsol az a sok csillag és az egész csöndessége. Kicsik vagyunk, de nem jelentéktelenek és talán valakinek mi is egy csillag vagyunk odakinn. Néha azzal is szoktam tréfálkozni, hogy a jövendőbeli férjemmel (vagy feleségemmel?!) talán épp egymást nézzük. Lehet, hogy túl kocka vagyok, az a bajom...:D Valahogy nem ejt kétségbe az ilyesmi, inkább lenyűgöz.

21L

El szoktam néha. És azon is, milyen gyorsan megy az idő. És hogy vajon ha meghalunk, mi lesz a lelkünkkel... Új testbe kerül? Hogy kerül oda? És ki dönti el, hogy melyikbe? Vagy megszűnik létezni? Miből alakult ki minden? Mi volt előtte? Mi lesz, ha egyszer minden megsemmisül? Biztos vannak más bolygók, amiken van élet, vajon azokon milyen lehet most? Ehhez hasonló és még furább kérdések jutnak eszembe, amiket nyilván senki nem fog tudni megválaszolni, pedig jó lenne tudni.

Elkeseredettséget akkor érzek, amikor rájövök, hogy olyan emberekre pazaroltam túl sok időt, akikre nem kellett volna, és sajnos ezen már nem tudok változtatni.