Lányok, Ti adnátok esélyt egy enyhén autista srácnak?

Én az exem néhány tulajdonságát nem tudtam hova tenni.

Nem igazán voltak barátai, az egyik munkahelyén ragaszkodott nagyon 1 max. 2 emberhez, illetve utána az egyik szomszédjához.

Rendmániás, nem lehet egy porszem sem sehol, sokáig simítgatta a lepedőt, mielőtt lefeküdt.

Nagyon sokszor felfújt teljesen hétköznapi szitukat, mintha nem tudná kezelni ezeket: volt már hogy kiakadt a postán, autószerelőnél, pékségben...

Állandóan elkésett, és nem értette, hogy időre kellett volna mennem, vagy megígértem valakinek és ő nem volt ott és egyszerűen nem értette, ez miért probléma...

Eltűnt egy kis időre, amíg vásároltunk, én többször végigjártam a helyet, hogy hol van (nem szólt, hogy hova megy) és mikor megkerült, szintén nem értette, ez miért gond.

Bejött a munkahelyemre, de onnan is elkésett, megbeszéltük, hogy akkor aznap nem jön be, erre ennek ellenére bejött a főnökömbe futott bele, nekem irtó kínos volt és ott sem értette, hogy miért...

Nem tudom, hogy ez minek tekinthető...

Nem, mert nagyon lelkizos alkat vagyok, mellette imadom az irodalmat, a muveszetet, a finomsagot. Szeretem a legies, elvont dolgokat, amikre egy atlagos ember is nehezen hangolodik ra. Nagyon gyakran metaforakban fejezem ki magam, mert egy pontos leirassal csak korulirni tudom a jelenseget, de a ram gyakorolt hatasat, a hangulatat nem tudom ugy atadni. Szeretem az abszurdat, a fura ellenteteket, a szokatlan parhuzamokat.

A lelki eletem pedig meglehetosen bonyolult. Neha nem egy konkret bajom van, hogy nem sikerult egy zh vagy elhagytam a kulcsomat, hanem csak erzelmi dompingem van. Nincs problemam, amit meg kene oldani, es egy autista nehezen tudna megerteni, hogy en most beszelgetni szeretnek, kionteni a lelkem, egy kicsit pityeregni, osszebujni - magyaran lelkizni. Megnezni a Frozent es sirni, amikor Anna jegge valik. Ez meg egy atlagos ferfi szamara is megterhelo, ha egy no ilyen kis tulerzekeny, erzelemdus, szereti a meseket, sirdogalos, de neha meg lelkes, cserfes, mosolyogva nezi a cinkeket es errol percekig tarto beszamolot tart.

A baratom muvesz, ezert tokeletesen erti ezeket a lelki rezduleseket. Sokszor o segit nekem megerteni, hogy miert erint meg valami.

Egy autista nem tud mihez kezdeni a rezdulessel, hangulattal, atvitt ertelemmel, mert o konkret es o csak megoldando feladatot lat, de nekem az keves.

Az enyhén (de érezhetően) autista srác ír most.

Egy átlag ember kb észre sem venné rajtam, hogy az vagyok (csak a fura tulajdonságaimat), de pár hónap után tudná, hogy néha eltúlzok dolgokat, sok olyan poénom van, ami nem feltétlen vicces, egyszer nagyon hülye vagyok, egyszer penge; a szokásaim embere vagyok stb..

A #17-es a lelkizésre tolta egy kicsit a válaszát, pedig az autizmus nem csak abból áll. Látszik, hogy Ő sosem volt autista. Egy kicsit sem.

Az egy dolog, hogy nem vagyok nagyon társasági ember (mindig is visszahúzódóbb voltam, de manapság ez változik), és valóban nem vagyok érzelgős általában.

Ha egyszer lesz barátnőm, akkor nyissa ki a száját, és mondja el, hogy baja van és mi az. A problémát megoldani kell, nem nyamnyogni rajta! Persze ez egy kiragadott eset.

Nyilvánvalóan nekem is jólesne csak úgy percekig mondjuk ölelkezni, vagy szimplán érezni a szeretetet/szerelmet! Csak másképp, mint egy nem autista, vagy mint a 17-es válaszadó.

A társasági viselkedésem is sokat változott pl ovis korom óta. Ovis koromban olyan "hülyeségeket" csináltam (pl nem kérdeztem meg, h játszhatok, hanem beálltam és játszottam), amit a kívülálló nem tud hova tenni, ezért vagy megalázza az ilyen embert, vagy tűri és esetleg segít is neki a beilleszkedésben.

Egyébként az, hogy egy srác/lány enyhén (!) autista, nem sokat változtat úgy a személyiségén. A személyisége egy része, de nem csak abból áll! Nekem van Aspergeres osztálytársam, fura, nehéz vele szót érteni, de nem csak abból áll!

Az a baj, hogy ebben a világban a sok alacsony intelligenciájú ember mindenkiz lenéz, aki nem az ő szintjükön, -ezen a kommersz szaron-, van.

Szóval lányok, hajrá, vadásszatok az autista fiúkra ;)

17F

Oke fiatalember, akkor valtsunk at a te ontelt kamasz stilusodra.

 "Látszik, hogy Ő sosem volt autista. Egy kicst sem."

Hogy lettem volna te iq bajnok? Ez veleszuletett dolog, nem lehet tanulni meg beleelni magad.

"nyissa ki a száját, és mondja el, hogy baja van és mi az" Talan ha lejjebb vennel a kituremkedo egodbol akkor megertetted volna amit irtam, hogy nincs baj, nincs feladat, nincs mit megoldani. Hangulat van, erzes, gondolat, allapot. Egy lelki esemeny, ami szetfeszit ha nem adhatom ki magambol. Ami engem ilyenkor beszelgetesre motival az mozgatja a koltoket, a zeneszeket, csak mivel en nem vagyok ehhez eleg tehetseggel megaldva a feszultseget nem komponalassal vezetem le, hanem egy kiados beszelgetessel. De te ezt gondolom ugysem erted, mert bevallottan nincs benned erzekenyseg az ilyesmire. Te az elet osszes esemenyet problemakozpontuan, mernokiesen kezeled, es ha vki (en) udvariasan kifejti egy hozzaszolasban h szamara ez keves, akkor annak muszaj pikirten valaszolni.

"Az a baj, hogy ebben a világban a sok alacsony intelligenciájú ember mindenkiz lenéz, aki nem az ő szintjükön, -ezen a kommersz szaron-, van."

Itt vagy peldaul mindjart te. :D Nem birod elfogadni, hogy masok masok mint te, megis errol szonokolsz. Pont ez az a kommersz szar, ami a csapbol is folyik, hogy mindenkit el kell fogadni, "adj egy eselyt!", blabla. Minek, ha mar ismered magad es az igenyeidet? A legtobb, amit elvarhatsz egy idegentol, hogy ne artson. Az a baj, h nem tartod magad a sajat elvedhez, az elfogadashoz, hanem raalltal a kis dobogodra es onnan nezed le az egesz vilagot.