Ha sokáig nem találnátok a párotokat, akkor lejjebb adnátok, keresnétek számotokra csúnyább nőt/férfit vagy inkább egyedül maradnátok és inkább keresnétek tovább?

Egyszer megtettem, de tobbet nem. Azota is csak azt hallgatom, hogy johettem ossze egy ilyen pasival, aki nem csak kivul, de belul is talan a legrondabb ember volt, akivel valaha is talalkoztam.

Inkabb maradok egyedul.

Nem adnam lejjebb, de a kinezet olyan 25%-ban szamit, persze normal keretek kozott.

Belso tulajdonsagokat, egyeb elvarasokat vegkepp nem adnek lejjebb.

Olyankor lejjebbadom az igenyeket,mert szexfuggo es kapcsolatfuggo vagyok.

N

Hát én például lassan szarok bele az egészbe, mert, ad egy itt ausztriában elég nehéz magyar nőkkel ismerkedni( értsd nem igazán vannak), ad kettő ha van is nem illenénk össze olyan viselkedésbeli/életvitelbeli különbségek vannak, ad három ha lejjebb adom akkor nem fog működni a dolog hosszútávon.

Nem tudom talán túl sokat várok a mai nőktől...

Ja. Mondjuk én először belenézek a tükörbe, végiggondolom, hogy milyen ember vagyok, utána lövöm be az igényeimet. (Ez nagyon sok embernél kimaradó lépés...) Vágyhatok Brad Pittre Mészáros Lőrinc-i vagyongyarapodással, de semmilyen téren nem reális. Továbbá áltathatom magam, hogy mennyire frankó egyedül, de én nem érzem jól magam szingliként... És egyébként a három "megalkuvós" párkapcsolatomban megtaláltam az aktuális boldogságom. Szerintem az igények lejjebb adása nem egyenlő a boldogtalansággal.

Szóval igen, ilyen esetben lejjebb adnék az igényekből, és találok örömöt abban, amiben lehet.