Ha sokáig nem találnátok a párotokat, akkor lejjebb adnátok, keresnétek számotokra csúnyább nőt/férfit vagy inkább egyedül maradnátok és inkább keresnétek tovább?

Kiváncsi vagyok, mi áll a kérdés hátterében, õszintén!

Egyrészt sosem jönnék össze olyan valakivel, aki nem tetszik nekem (bármennyire is reménytelennek érezzem magam kapcsolatokban), ha valaki nem szép, de jófej és értelmes, azt épp annyira tudom értékelni.

Az a vicces számomra a kérdésben, hogy elképzelésem szerint sok ember készpénznek veszi, hogy "ha nem talál párt, majd egy csúnya összejön vele".

Én voltam olyan helyzetben, hogy kikezdett velem egy férfi, akit jófejnek, habár rondának tartottam. Enyelgett nekem, hogy milyen szépnek tart. Eleinte viccre vettem, de elég kedvesnek tartottam. Egyszer annyira magányosnak éreztem magam, hogy miközben beszéltem üzenetben vele, már nem a szokásos gúnyolódó hangon kezeltem õt, hanem kezdtem komolyan venni. Ekkor kiderült, hogy õ sem vesz komolyan, nem fogadta vagy nem hitte el a közeledésem.

Elég ostoba elgondolásnak tartom az ilyen "hát ha õ ronda, akkor biztos összejönne velem", szerintem nagyon felszínes, kiváncsi vagyok mekkora tapasztalat áll emögött, amikor valaki elméletben meg van errõl gyõzõdve, hogy "így biztos sikerül kapcsolatra szert tenni".

Én azóta helyesebb pasival kerültem össze, olyannal akirõl elsõ látásra nem gondoltam volna, hogy kedvelne, mert túl helyesnek tartottam, mégis meglepetést okozott.

Szerintem nem lehet árúcikként tekinteni az emberekre, mintha ki lenne rakva a "kedvezmény" tábla valakire, aki ronda, a valóságban nem épp így megy.

Attól, mert hosszabb ideje nem találok társat, még nem fog tetszeni a kopasz, ha a hajas férfiak jönnek be, és a velem nem egy hullámhosszon gondolkodót, sem tudom elfogadni.

Nem adom lejjebb.

Évek óta nem találok olyasvalakit, aki alkalmas lenne egy számomra is párkapcsolatnak nevezhető kapcsolatra. Értelemszerűen, bárki mással jönnék össze, az nem lenne számomra párkapcsolat, csak valami, ami nagyon fölösleges és nagyon sok kidobott idő/energia. Akkor meg minek? :D

Elégedett vagyok az életemmel, és boldog így. Nagyon nyomós indok kellene ahhoz, hogy változtassak rajta, és "megosszam" mással. Nyilván olyasmi, ami jobban megéri, még ennél is. Ilyet mostanában nem találtam. Maradok egyedül, amíg nem lesz ilyen ember a láthatáron, magamat érezném becsapva és szembeköpve, ha feldobnám az elveimet egy kapcsolat terén, és beérném valamivel ami egyáltalán nem biztosítja a nagy részét annak, amit szeretnék.

hát lehet várni a szép hercegre, ha valakinek ez az igénye, csak ha mondjuk átvált realistába, akkor az már azt jelenti, hogy leadta az igényeit?

egy számomra visszataszító, idegesítő emberrel nem jönnék össze, de a saját igényeimet felül tudom vizsgálni, és képes vagyok lejjebb adni az ideálból, hiszen senki sem tökéletes, a párkapcsolathoz pedig kell a kompromisszum bőven.