Hogyan élitek az életeteket, hogy boldogok és motiváltak tudjatok lenni egyedül is?

A kapcsolatfüggők sosem fognak tudni egyedül boldogulni, egyedül meggebednek, mindig kell valaki melléjük, aki úgymond "terelgeti" és "kiegészíti" őket. Számomra a kapcsolatfüggő emberek élhetetlenek, mert valakinek mindig fognia kell a kezüket, hogy elérjenek valami értékelhetőt.

Öt éve vagyok egyedülálló és még legalább ennyi ideig nem szándékozok párkapcsolatba kerülni senkivel. Az utolsó kapcsolatom óta úgy rendeztem be a környezetemet, hogy abba mindennapos rendszerességgel ne férhessen bele senki. Hogy hogyan tudok boldog lenni? Elképesztően sok lehetőséggel. Például most hétvégén idén másodjára ismét kiruccanunk néhány barátommal és körbekerékpározzuk a Fertő tavat csakúgy spontán elhatározásból. Aztán október elejétől meg megyünk szakmai képzésre.

Mint egy űzött vad? Miről beszélsz? Ezeket a nagyszerű, ötletes programokat életre szóló élményként lehet megélni és nem kényszerből tesszük egyedülállóként. Amikor párkapcsolatom lett sem éreztem ilyet, hogy amit előtte elértem, azt kényszerből, önmegfelelési célzattal kellett tegyem. Szóval nem értelek.

Szerintem egy sport űzése, ill. egyéb szabadidős tevékenység, ami örömet okoz és segít az önkifejezésben, nem pótcselekvés. Azért teszem, mert leköt, és akkor is fogom tenni, ha éppenséggel belép valaki az életembe, mert én azzal együtt vagyok, aki, nem csupán egy átmeneti időszakot hivatott betölteni. Egyszerűen igény, hogy a munkán kívül is legyenek elfoglaltságaim. Én így vagyok egyedül kiegyensúlyozottan, persze hiányzik olykor a társ, de nem sírom vizesre a párnám, ha még jóideig várnom kell.

Ha igazán szeretsz sportolni, táncolni, zenélni stb. akkor ezt nem "űzött vadként" fogod tenni.

Én 3 éve vagyok egyedül,de egyáltalán nem zavar ez.Sokszor még jól is érzem magam így.Persze azért néha hiányzik mellém ismét egy igazi nő.Régebben volt több kapcsolatom is.Legutóbbi élettársam (nő) nagyon makacs és önző volt.Többek között részben ő hibája miatt mentünk szét.

Elhagyott egy idő után.Akkor azért egy darabig ki voltam kicsit készülve pár hónapig.(Megjegyzem,ha nem ő tette volna meg ezt a lépést,akkor előbb utóbb én léptem volna le a kapcsolatból.)Untam már a sok értelmetlen veszekedést.

Jelenleg én is úgy rendezkedtem be,hogy egyelőre nem is nagyon akarok nőt magam mellé.Persze az előfordulhat,hogy a (sors hoz valakit mellém) esetleg kölcsönös szerelem kialakulhat egy lánnyal később,de akkor maximum ismételten változtatnék a hozzá állásomon pozitívan.A lényeg annyi,hogy én egyedül is megvagyok,kicsit magamnak való is vagyok.Ennek is van jó oldala.Oda megyek és akkor,amikor csak akarok.Nem szól be nekem senki,ha meló után megiszok 1-2 sört a haverommal,vagy hogy néha elmegyek egy kemény Rock koncertre tombolni. :)

30/F

30/F

Én ugyanolyan vagyok, mint te. Amíg nincs nőm teljesen roncsként érzem magam. Miután van rendesen tudom csinálni a dolgom.

Nem tudok ezzel mit csinálni.

A probléma, hogy sosincs nőm. 22f

látom egy bnémat, aki szenved a 2 gyerekével, közülük egyik beteg, meg a férjével, aki nem segít otthon semmit.

plusz kínozza a szexszel, amire a bnémnak már se ideje, se energiája.

bele van fásulva az életébe.

én szingli vok, de jó így.

nem kell senkihez alkalmazkodni, nem kell megfelelni itthon senkinek, nem kell főzzek, mossak, vasaljak egy hülyére, aki cselédnek nézne, és nem kell szexelnem, amikor nem akarnék.

szabadság!