Egy nőnek hogy esik, ha egy régi férfiismerőse újra felbukkan és ezt mondja:"Szia, de rég láttalak! De megasszonyosodtál! "?

#10

Igen, így van, akkor ne sértődjön meg. Ennyi. Ha meg ő jól érzi magát, akkor pedig nem fogja sértésnek venni.

Csak az veszi sértésnek, aki érzi, hogy igaza van a másiknak. Ennyi.

Ha rám azt mondják, hogy kövér vagyok, nem hiszem el, mert tudom, hogy nem vagyok az.

#12

Hűha, mégis ezt honnan tudod? Azt se tudod, hogy ki vagyok. :D

Vagy beszereltél a szobámba egy kandi kamerát és veszed folyamatosan az életemet? :D

Nekem osztálytársam volt ilyen középiskolában. Mindenre megjegyzést tett. "Juj, de elvörösödtél! Nézd, ott egy pattanás!"

Az ilyenek olyanok, mint az érzelmi retardáltak.

6-os

Nem hiszem el, hogy nem troll vagy, de megpróbálok lemenni a te szintedre, hátha komolyan gondolod, épp ráérek. :)

Az inkább dicséret, aminek a célja az nem a véleményem megosztása veled. Pont leszahrom ugyanis, hogy te szeméylesen egyet értesz-e az ÉN véleményemmel vagy sem. Ez a különbség kettőnk között: Én nem erőltetem rád az én nézetem, ha nem kérdezed, pláne a szubjektív véleményem akkor sem, ha kinyilatkoztatom. Nem fogok erőszakoskodni ha felhozol egy témát, kivéve, ha látom, hogy beszélgetést akarsz kezdeményezni a témában.

De nem megyek oda hozzád és ordítom az arcodba ha meglátlak, hogy "retardált vagy", csak mert a pár sorod alapján én pl így gondolom. Érted? :)

A modor határozza meg az embert.

Kisikolás módon illusztrálva:

[link]

Ja és még valami:

Csak egy agyhalott vitatkozik ízlésről vagy külsőről, az értelmesebbre tízen éves kor felett erre rájön. ;) (Te hány éves vagy? Max a középsulit koptathatod ha jól érzem, de lehet mg az általánost)

+2) Te láthatóan nem szereted magad és csak az egód vezet, ezért tartod fontosnak a mások lekicsinylését, negatív tulajdonságai felemlítését.

Tudod mi a különbség egy valóban magabiztos ember, és egy valójában kis önbizalmú, ám annál nagyobb egóval rendelkező ember között?

Kb mint köztem és közted, de gondolom kitalálod. ;)

én ezt szoktam az egy ideje nem látott elbelesedett nőismerőseimmel.

-héj!gratulálok!nem is mondtad.

kisfiú lesz,vagy kislány?-

"Talán nem szoktad megjegyezni egy ismerősödnek, hogy jaj, de jó a ruhád, de jól nézel ki..stb. Mégse kérdezi a véleményedet, te önmagadtól mondod!

Ja, csak a pozitívat lehet mondani, ami már számunkra sértő és negatív, az már tabu. Értem. :D"

Igen, pontosan így van. Ha magadtól mondasz szükségtelen véleményt, akkor a "jót vagy semmit" elv lép életbe. És nem kell hízelegni, meg olyasmit dicsérni valakin, ami nincs. Akkor mondj annyit, hogy "Régen láttalak, hogy vagy?" esetleg "Régen láttalak, de megváltoztál!".

Az egyetlen helyzet ahol felhívod valaki figyelmét valami kellemetlen dologra, ha tényleg feltételezhető, hogy nem vette észre. Akkor sem a képébe harsogom, hanem amikor nem hallja más, halkan megjegyzem, hogy "Ne haragudj, de van valami maszat a hajadban". Nyilván az elhízást mindenki észreveszi aki tükörbe néz, ha meg mégse, akkor sem a távoli ismerős dolga megjegyezni.

Lehet fújtatni, hogy "őszinteség", meg "fáj az igazság", de alap udvariassági szokásokat nem lehet így felrúgni, még ha esetleg szerintetek idejétmúltak is. Szinte mindenféle véleményt lehet mondani az embereknek, de megvan annak az ideje és módja.

#19

Na, ez a baj a mai társadalmunkkal, hogy ezt az elvet követi "jót vagy semmit", halottról "jót vagy semmit"...stb.

Struccpolitika. Gyávák az emberek szembenézni a rosszal, mert az kellemetlen és micsoda p...raszt az illető, ha az ember szemébe mer mondani valami számunkra kellemetlen dolgot.

Minden embernek ajánlanám elolvasni Dr. Csernus Imre műveit. Az összeset. Sokat lehet belőlük tanulni és akkor nem lenne az a mentalitás, hogy "jót vagy semmit"!

Mert ez b...romság!

Ezt csak a mai romlott társdalom és kultúra terjesztette el, hogy ne merj szembenézni a rosszal.

A halálról való beszélgetés is tabu a mi kultúránkban, keleten meg már a kisgyereket felkészítik erre és az élet részének tekintik, mernek róla beszélni.

És mi van, ha éppen szembesítenek téged a hibáddal, ami ugye számodra kellemetlen, de éppenséggel nem tudtál róla, és ennek köszönhetően felfigyelsz rá, és változtatsz rajta!

De ha mindenki ezt a "jót vagy semmit" elvet követné akkor esély se lenne azoknak az embereknek a változásra, akiknek nem hívják fel a figyelmét a rosszra.

"ha tényleg feltételezhető, hogy nem vette észre"

És honnan tudod, hogy nem vette észre? Nincs a homlokára írva!

" de alap udvariassági szokásokat nem lehet így felrúgni, még ha esetleg szerintetek idejétmúltak is."

Két rég nem látott ismerősről van itt jelenleg szó a kérdésben, nem két idegenről. Haverok között azért lazább a határ, nem ennyire merev.

Azért kíváncsi lennék, hogy a kérdezőnek mi a véleménye az egészről!

Tudom, hogy te vagy a csaj, akinek ezt mondták. A pontozásokból is látszik.

Csak egy kérdés: miért híztál meg ennyire?

Szülés után nem voltál hajlandó lefogyni?

Vagy mértéktelenül ettél össze-vissza mindent és nem voltál hajlandó mozogni?

Vajon mivel érdemelted ki ezt a jelzőt?

Kivételt képeznek mindig a betegség miatti hízás és fogyás!