Férfitársaim, titeket nem ijeszt meg, hogy ilyen kemények a nők?

"Azon felül pedig csak a nő szuverén döntése, hogy összeköti e életét egy hímneművel."

:DDD Ugyan, drága! Ahhoz kellene a férfi szuverén döntése is, viszont ilyen stílussal mint ami neked van, maximum csak mazochisták vállalkoznak rá.

Kedves kérdező,

én nem látok semmiféle határozottságot és erőszakot, sem asztalra csapást.

Itt az összes agresszivitásuk kimerül abban, hogy ha egy férfitól egy őszinte választ látnak, repül a piros kéz. Ennek eredménye, hogy a százalékokból elég pontosan meg tudom mondani a válaszoló nemét.

A való életben fülüket-farkukat behúzzák és legfeljebb sértődéssel, hisztivel és soha le nem írt, megfoghatatlan szabályokhoz való görcsös ragaszkodással reagálnak minden váratlan helyzetre.

"Attóo, hogy egy nő erős, egy férfinak nem kell gyengének lennie."

Attól, hogy egy nőnek megvan a képessége arra, hogy irányítson egy kapcsolatban és kézbe vegye a dolgokat, ha a másik alkalmatlan rá, vagy az asztalra csapjon, ha a másik komplett baromságot művel, de nem biztos, hogy erre vágyik. Én is tudnék kezdeményezni, de nem vágyom egy olyan férfira, aki ennyire szerencsétlen. Tudnám hordani a nadrágot, és nem is hagyom, hogy a másik elszarja a közös ügyeinket, de nem azt várom tőle, hogy rám hagyja az egészet. Nem vonzó.

Nem hiszem, hogy bennem van a hiba. Eleve nem hiszek a bevonzásban(haha).

Másrészt a megjelenésem semmilyen erőt vagy határozottságot nem sugall, "aranyos, kedves, vonzó nőnek tűnsz", ezt szoktam kapni elsőre mindenkitől. Nem gondolom, hogy akik irányításra vágynának, egy hasonló karakterrel akarnának ismerkedni, mint ők, hisz nem azt kapnák, amit keresnek.

Rengeteget ismerkedtem az elmúlt években, 3jegyű számot tesz ki az elsőrandijaim száma.

Akkora rálátásom van szerintem a 20-35ös korosztályra, mint keveseknek.

Egyébként nem írtam, hogy minden a férfiak hibája. Az, hogy ilyenek, az igen. De ha mi nem lennénk önállóak és erősek, azaz a régi, férfi nélkül egy lépést sem teszünk látásmódot követnék a nők, a férfiak gyengesége nem lenne ennyire feltűnő, mint a mostani, önmagukért kiálló nők mellett.

Akit meg elbizonytalanít egy határozott nő, az sosem volt férfi.

A 31-es vagyok. Feltettem egy kérdést "Itt viszont jogosan merül fel a kérdés, hogy mitől férfi a férfi, illetve mitől nő a nő?", amire a 40-es válaszolt egyedül. Mivel nem értek egyet vele, ezt ki is fejtettem a 42-es hsz.-ban. Ez a válasz 0%-ban bizonyult hasznosnak. Hogy azért, mert nem értett egyet velem az itt kommentelők\olvasók közül senki sem, vagy csak egyszerűen nem azt írtam, amit egyesek hallani (olvasni) szeretnének, nem tudom. Viszont az eredeti kérdésre részben megadták a választ. Nem azzal, amit leírtak, hanem a reakcióikkal (itt az összes, vélhetően férfiak által írtakra történt reakciókra gondolok): Keverik a határozottságot a nagyszájúsággal. Hogyan lehetne már olyan valakiket határozottnak, erősnek tartani, akik még vitatkozni sem tudnak és az összes érvük az "azért, mert én azt mondtam" hozzáállás, illetve ha valaki nem ért egyet velük, akkor megy a kis piros kéz nyomogatása? Ez pontosan a gyengeség jele, sem határozottságot sem erőt nem sugároz, frusztrációt viszont annál inkább. Csupán annyi változott az elmúlt években, hogy a monitor mögül a legfélénkebb kislány is határozottnak próbálja feltüntetni magát, mert most az olyan trendi:). Régebben is voltak határozott nők, ma is vannak (ők nem ilyenek), csak mivel ma trendi is lett, ezért megjelentek azok is, akik csak annak akarnak tűnni.

Egyébként totális ellentmondásba sikerül keverednetek saját magatokkal. A "lúzer pasis" kérdéseknél mindig az a szöveg, hogy igenis a férfi legyen határozott, erős, legyen tekintélye, illetve "fel tudjak rá nézni", mert attól férfias. Ha meg más formában érkezik a kérdés, akkor kiderül, hogy ezek igazából a modern nők tulajdonságai:). De tegyük fel, hogy igazatok van, akkor viszont mi a baj a félénk pasikkal? Ti határozottak, erősek vagytok, két dudás egy csárdában meg úgysem fér meg, tehát probléma megoldva. Jöhetnek a kis piros kezek :).

56, ha ennyire buta vagy, szerintem nem a nőkben a baj. Ti mindig behúzzátok a féket, mert azt hiszitek, hogy a határozottsággal a ti elnyomásotok a cél. Nem. Mi ilyenek vagyunk, de nem azért, hogy ellenetek fordítsuk. Ez olyan, mint mikor valaki elhajlítja az alumíniumvillát. Nem azért hajlítjuk el, mert barbárok vagyunk, akik szeretnek kézzel enni, hanem mert egy gyenge szar, ami ellentartás helyett hajlik csak. A félénk pasikkal az a baj, hogy egy keményebb nő úgy zsebrevágja őket, hogy abban élvezet sincs. Egyszerűen alkalmatlannak tartok egy ilyen férfit arra, hogy mellettem a maszkulin oldalt képviselje a kapcsolatban, ugyanakkor igényem, hogy én maradjak a feminin oldalon. És a feminin nem azt jelenti, hogy "irány a konyha meg gyereket szülni, és durr két pofon, majd megmutatom, mi a férfi", hanem azt, hogy nem mi vagyunk az irányító felek, nem hódol be mindig a mi akaratunknak a másik, és nem érezzük úgy, hogy csak egy unalmas kolonc van a nyakunkon férfi helyett, akit jóformán tisztába kell tenni, vagy az első összekülönbözésnél hisztizik vagy bocsánatot kér, akkor is, ha van igazság abban, amit mond, észérvekkel nézve legalábbis. Nekünk nem szolga kell, és nem gazda, de te(ti) úgy látom, csak ebben a kettőben tudtok gondolkodni.

A villás példánál maradva, mi nem kézzel akarunk enni, és nem egy puha, pépes szart, amibe belemegy a villa gond nélkül. Mi steaket akarunk enni, villával. Ehhez erős fém kell, azzal lehet kecsesen enni.

Megint csak én fogok neked válaszolni.

Nem társítok a tulajdonságokhoz nemeket. Azzal, hogy te ezt csinálod, rossz következtetéseket vonsz le.

Nem lehet egy kapcsolatban mindkét fél határozott? Ugyan miért nem? Tehát ha az egyik okos, a másiknak butának kell lennie? Ha az egyik vicces, a másiknak komolynak? Ha az egyik határozott, a másiknak teszetoszának?

Elesettnek, beszarinak lenni egy szar érzés. Rontja az életminőségedet. Sokáig én is beszari voltam, egy telefonhívást nem mertem megejteni. Pszichológus segített, hogy megtaláljam a határozottságomat. De ezzel nem akarok egy másik felnőttnek az anyukája lenni. Még a barátnőim is idegesítenek, mikor nem mernek egy kávét kikérni.

Nekem kell a határozottság. Valamiért nem szeretem, ha eltaposnak. Nem szeretem, ha másnak kell megvédenie, mert felnőtt ember vagyok.

Na legalább annyit elértem, hogy a kis piros kezek mellett jött két válasz is, kezdetnek végül is nem rossz :).

#57: Butának titulálsz annak ellenére, hogy valójában nem ismersz de a személyeskedés nem érv egy vitában. Semmiféle féket nem húztam be és gondolom ezzel nem vagyok egyedül. Egyszerűen nem ugyanarról beszélünk. Attól nem lesz határozott valaki, ha kijelent, kinyilatkoztat, majd ha nem értenek egyet a döntésével, gondolataival, akkor elkezd hisztizni (ami ezen az oldalon az indokolatlan lepontozás, mivel más lehetőség nem nagyon van). Ha kicsit belegondolsz, egy 10-15 éves tinilány jellemzői ezek, aki lázad a szülei, testvérei, vagy gyakorlatilag bárki ellen, aki nem ért vele egyet. Szerinte ő már egy határozott, erős nő, de valójában még távol áll tőle és talán soha nem is válik azzá.

Akit te leírsz, az egy átlagos nőnek tűnik, már átlagosnak számított a korábbi generációkban is. Nincs bajom az ilyen nőkkel, sőt nagyon is bejön ez a típus. Viszont sok nőnél tapasztaltam, hogy ez csak egy álca, ami az első komolyabb vitánál lehull.

Csak néhány példa arra, hogy mi az ami nem számít erőnek annak ellenére, hogy sokan ezt gondolják:

- komolyan veszi, hogy mindig a nő mondja ki az utolsó szót. Mire fel, ha egyenlőek vagyunk?

- egyszerűen nem vitatkozik tovább, hanem az ő verziója szerint folytatja\csinálja a dolgokat, ha a férfi rákérdez, pedig jön a "de hát már megbeszéltük..." kezdetű monológ. Ez sunnyogás, és nem határozottság.

- ha kifogy az érvekből, akkor kezdődik az érzelmi zsarolás (már nem is szeretsz..., ezek szerint nem vagyok már fontos neked, ha ezt sem érted meg...). Ez erő lenne szerinted?

- ha ez sem vezet célra, akkor jön a sértegetés (milyen férfi az olyan, aki ezt sem hajlandó megtenni..., azt hittem ennél tökösebb vagy...) Ezzel pedig gyakorlatilag el is ismeri, hogy kifogyott az érvekből és már csak a vagdalózás maradt. Ez sem erőt sugároz.

Azt pedig nem mi gondoljuk, hogy fölénk akarnátok kerekedni, ahogy egy valódi nőnek ez nem is célja. Viszont vannak nők, akik valamiért többnek érzik magukat és görcsösen bizonyítani akarnak, ezért hajlandóak olyan szintig elmenni, ahol már a nőiességük csorbul.

#58: "Nem társítok a tulajdonságokhoz nemeket. Azzal, hogy te ezt csinálod, rossz következtetéseket vonsz le."

Erre írtam, hogy ehhez mindenkinek joga van, de ettől még nem változik az a tény, hogy az emberek túlnyomó többsége viszont igen. Csak egy egyszerű példa, külsőségekkel, így talán jobban tudom szemléltetni, hogy mire gondolok:

Egy átlagos nő nekiáll sportolni és tetszik neki a változás. Sőt, nem csak neki, hanem mások is észreveszik. Folytatja, sőt fokozza az edzést (versengésből, bizonyításvágyból, ez most részletkérdés), egyszer csak eljut oda, hogy annyi izmot szed magára, ami miatt már egyre kevesebben látják nőiesnek. Ezzel egyre kevésbé lesz vonzó mint nő, ugyanis a túl kidolgozott test már inkább férfias vonás. Ugyanez van a belső tulajdonságokkal is, egy bizonyos mértékig előny, felette már visszatetsző, persze nincs egy éles határvonal.

"Nem lehet egy kapcsolatban mindkét fél határozott? Ugyan miért nem?"

A határozott nőkkel nincs semmi bajom, viszont a "két dudás egy csárdában" dolgot továbbra is fenntartom, egy ilyen kapcsolat egyszerűen nem működhet. Olyan viszont létezik, hogy két erős jellemű ember kapcsolata működőképes, itt viszont az erős jellemből adódóan belátják, hogy a másik bizonyos dolgokban jobb és azokban az ő véleményére adnak. Viszont nincs versengés, bizonyítási vágy, hogy "akkor is én vagyok a jobb". A különbség pedig szerintem itt van, a valóban erős jellemű emberek a másikat is képesek elismerni és nem akarják mindenáron felülmúlni.

"Tehát ha az egyik okos, a másiknak butának kell lennie? Ha az egyik vicces, a másiknak komolynak? Ha az egyik határozott, a másiknak teszetoszának? "

Természetesen mindenkiben megvan valamilyen szinten minden tulajdonság és mivel nem számítógépek vagyunk, ezeknek az értéke nem csak 0 és 1 lehet, van egy csomó árnyalat is. Nem kell totális ellentétekben gondolkodni. A másik elnyomása viszont sem a férfi sem a nő részéről nem erény.

55, hol írtam én, hogy nem kellettem annak a pár férfias férfinak? Vagy hogy aláztam akármelyik gyengébb férfit?

Egyszerűen elköszöntem tőlük(jó benyomást tettem rájuk, mert utólag még próbálkoztak), a kapcsolataimból pedig kiléptem, bár barátok nem maradtunk, de jószívvel váltunk el.

Attól, hogy csalódott vagyok és sajnálom őket, még nem utálom a gyengébb férfiakat, csak kapcsolatot nem akarok velük, és bosszant, hogy túl kevés van a hozzámillőekből.

Egyébként meg túrom a földet, egyszer pedig eljutok a gyémánthoz. Én így fogom fel ezt a társkeresősdit. Párszor már sikerült olyanba botlanom, akikért odáig voltam, innen tudom, hogy nem a lehetetlent keresem.