Férfitársaim, titeket nem ijeszt meg, hogy ilyen kemények a nők?

Nem. Mert veled ellentétben nekem nem kell, hogy egy nő a te szavaiddal élve elesett legyen.

Az önértékelésed jellemzi, hogy számodra ez igazolja a férfi identitásodat.

Mellesleg egyszerű is vagy. Attól, hogy független, önálló és határozott még lehet finom, kedves és nőies is.

Én a saját és ismerőseim példájából tudok csak kiindulni.

Körülöttem nagyrészt irányításra vágyó, teszetosza, érzelmes férfiak voltak mindig. Régen, tiniként én is ilyen voltam.

Pont egy hete randiztam egy 27 éves férfival, és újra elkezdtem ezen gondolkozni.

Szerintem mi csak azért vagyunk erősebbek és határozottabbak, mert egyre kevesebb az irányító férfi.

A srác tétován állt a mozi előtt, nekem kellett beállítanom a sorba, nem szólalt meg a pénztárnál, így én kértem a jegyeket, és a tárcáját sem vette elő időben, így én fizettem.

Egyébként kifejezetten kerülöm az ilyen helyzeteket, nem szeretek én irányítani, de amikor egy nálam is bénácskább emberrel hoz össze a sors, akkor muszáj átvennem a gyeplőt.

Ugyanígy az egyetemen csapatmunkában. Nem szívesen szólalok meg, nem szeretem kiosztani a feladatokat, számonkérni, ki hogy halad, de a sok férfi(ilyen szakra jártam) csak csendben bámul maga elé és még nálam is bizonytalanabb. Pár perc után én vagyok az, aki megfogja a tollat, pedig utálom az egészet.

Szerintem azért erősebbek a nők, mert egyre gyengébbek a férfiak.

A kapcsolataim és a barátaim kapcsolatai is zátonyra futottak, mert nem szerettük az irányításra vágyó férfiakat. Ők szerettek minket, megfelelt nekik a szerepük. Ketten már a barátnőim közül házasok, mindketten irányító típusú férfiakhoz mentek hozzá.

Nem diktátorokhoz mentem hozzá, hanem kezdeményező, értük és saját magukért kiállni képes férfiakat találtak, akik nem félnek dönteni és véleménytnyilvánítani.

Én hiszek a hagyományos férfi-nő szerepben(részben), de mióta egyedülálló felnőtt nő lettem, egyszerűen nem kerülök olyan helyzetbe, ahol nőies lehetnék.

Mert nekem kell kiállnom magamért, ha elémállnak a sorban, nekem kell a bürökráciában eligazodnom, ki kell állnom magamért, ha oddébblöknének az utcán, én fúrom fel a képet a falra, kötöm be a lámpát. Randiknál pedig borzasztó ritka, ha férfias férfival randizok.

Az elmúlt 10 évben 5 férfiasabb férfihoz volt szerencsém. A többi mind irányításra vágyott és arra, hogy valaki elintézze helyette a dolgokat.

Mint a mozis példa. Vagy mikor vásároltunk egy exemmel, 2x próbálta kérni az eladó hölgytől, hogy álljon el az útból, de semmi. A második kérés sokkal halkabb volt az elsőnél, éreztem, ahogy fogy a bátorsága, teljesen kiábrándított. Nekem oddébb állt a hölgy, pedig se bunkó se hangos nem voltam.

Az ilyen férfiak tehetnek arról, hogy a nők párkapcsolati felállásban is a hétköznapi erősebb énjüket veszik elő.

Egyébként szerintem az egy generációval ezelőtti, 50es elnyomó és lelépő apák tehetnek arról, hogy a fiaik ilyen mulyák és gyerekszerepben maradtak, a lányaik pedig nehezebben mernek gyengédebbek lenni a férfiakkal az alap bizalmatlanság miatt.

Az egyedülálló vagy segítség nélküli anyáktól pedig megtanulták a lányok az önállóságot és az érdekérvényesítést.

45: Szépen visszamondtad a sablonszöveget, és bravó, még a konklúzió is hibátlan: mindenről csakis a férfiak tehetnek. :D

Drága, ha neked 10 hosszú év alatt összesen 5 darab férfit sikerült találnod, aki nem vágyik irányításra, akkor nem gondolod, hogy inkább a saját házad táján kéne sepregetned? Sokkal valószínűbb, hogy te bizony ezt vonzod be, hogy a nőknél oly népszerű ezo-terminológiával éljek. Meg hogy épeszű férfiak nagy ívben elkerülnek, ezért is billen ilyen aránytalanul a szubmisszívek felé a mérleg. Arról viszont nem ők tehetnek, hogy te másra vágynál mint amilyen szerepet játszol a mindennapokban.

Picim, attól, hogy a nők erősebbek, nektek nem kell gyengébbnek lenni. Annyiban változott a világ, hogy a nőknek a lehetősége és a társadalmi elfogadottsága is megvan jelentősebb mértékben arra, hogy határozottabb, önállóbb lehessen. Ez nem azt jelenti, hogy a férfiakat el akarjuk nyomni, vagy valami gyenge szart preferálunk magunk mellé, hanem azt, hogy az a "pozíció", ami régen közel nulla erőfeszítést igényelt nektek, most kicsit több munkával és igyekezettel valósítható meg. Nem szoktatok a terheléshez és ahhoz, hogy a minimum már nem férfias. Régen sem volt az, csak mivel jóval korlátozottabbak voltunk, és társadalmilag jobban szerettek minket gyengébbnek, butusabbnak, alárendeltebbnek, ezért könnyen túl lehetett minket dominálni az esetek többségében. Most inkább az a jellemző, hogy mi vagyunk olyanok, amilyenek, nektek meg a mi szintünkre illene eljutni minimum, de előnyösebb lenne, ha rávernétek.

Legalábbis én személy szerint ragaszkodom a hagyományos erőviszonyokhoz, ugyanakkor szeretem azt, hogy nőként is napról napra több és jobb lehetek, és nem csak a tipikus női szerepekben, mert ez már elfogadott. Rakd össze. Egy olyan pasi nem alkalmas ennek az egyensúlynak a fenntartására, akinek mellettem is simán kuss a neve, meg én tanítom, olyan ostoba...

A nők mindig is ilyenek voltak barátom, csak a történelem során muszájból elesettséget kellett színlelniük. Persze a pasik néha olyan hülyék, hogy ezt évszázadokig bevették, hogy egyáltalán van szükség férfiakra, ahhoz, hogy egy nő életben tudjon maradni. Nos a szaporodason kívül nem igazán szükséges egy férfi.

Azon felül pedig csak a nő szuverén döntése, hogy összeköti e életét egy hímneművel.