Van köztetek olyan, aki hozzám hasonlóan +24 éves korára semmire nem vitte még az életben és a párkapcsolatban?

24 évesen sem munkám, sem pénzem, sem nőm nem volt. Cséztem, cigiztem meg ittam a mamahotelban. Persze esténként én is sírtam a pornónézés közben, hogy semmire sem vittem és viszem.

26 évesen a bankszámlám hitelkeretét is sikerült mínuszba tennem úgy, hogy pont akkor hagyott el egy barátnőm egy hónap után mert szerinte gáz, hogy még egy fagyira sem tudom meghívni.

Ekkor döntöttem úgy, hogy ennél azért okosabb srác vagyok és kár elpazarolni az eszem (csodagyerek voltam óvodás koromban)

Most 33 vagyok. Van egy cégem, havi fél és egy millió közötti nettó keresettel, a területemen ismert és elismert ember vagyok. Igaz most csak egy macskával élek, de voltak kapcsolataim, szerettek is csak a sok frusztráció miatt amiket cipeltem a hozzád hasonló korszakomból, szépen felőrölte minden kapcsolatom. Most amúgy ezen dolgozok.

Viszont, a csajozásnál soha semmilyen formában nem kötöttem az anyagiakhoz. Persze, jobb úgy elmenni bárhova is, hogy nem kell matekozni de ne ettől tedd függővé. Ne aggódj, egyetemista vagy tehát valami komolyabb végzettséged lesz majd. Ezekkel a végzettségekkel pedig nagyon-de-nagyon sokat fogsz majd tudni keresni :) Picit bírd még ki ;)

Mit dolgozol? Én heti 3 nappal keresek havi kb 120-130 ezret szintén diákként, vendéglátásban. Abszolút rugalmasak és órarend-barátok. Emellett csinálom a TDK munkámat és kutatok az MSc-s diplomamunkámhoz (sajnos ezt ingyen).

Heti hány napot és mit? Ha folyékonyan beszélsz egy nyelvet, akkor máris nettó 750-800 forintos munkák közül válogathatsz (ez a legalja!), főleg most, mikor lecsengett a nyári diákmunka dömping, megint hiány van.

Esetleg szakmába vágó melót is kereshetnél, nagy előny ha beleírhatod pályakezdőként az önéletrajzodba, hogy 2 év szakmai tapasztalat, akkor is, ha keveset keresel vele :)

A kommentek végigolvasása nélkül írok.

Lány vagyok, veled egykorú.

Autóm van, lényegében kaptam.

Lakásom van, örököltem.

Miután a BSc-s diplomámat megszereztem, a Családtagomat ápoltam, pelenkáztam és temettem.

Azóta felnőttképzésben tanulok, fizetős OKJ-kon, este vannak vagy szombaton, hogy kiegészítsem a diplomámat. Mellette munka, néha túlórákban. Mellette a háztartás ellátása, nagyrészt egyedül, a hivatalos ügyintézésekkel, az elromlott dolgok pótlásával, a takarítással, azzal a gonddal, hogy kiadom-e a szobát, kinek, mennyiért, kijövök-e majd vele....?

Ha a családi tragédia nem történik meg, esetleg lehetséges, hogy nappalin MSc-n tanulnék jelenleg, néha diákmunkáznék, nem lenne kb. semmim.

Mindegy, azt szerettem volna átadni, hogy árnyalt a történet, nem fekete-fehér.

Én személy szerint azt nézem le, vagy egyébként nem feltétlen nézem le, de nem értem, akik igazán nem is tanulnak, nem is dolgoznak és folyamatosan nyafognak, hogy fáradtak, mi lesz velük, de nehéz az élet.

A lényeg számomra, hogy az ember vagy dolgozzon, ha pl. egy db. rövid OKJ-val lezavarta a tanulását és azóta dolgozik, vagy tanuljon (pl. Msc, mit tudom én...) és ne lopja otthon a napot.

Számomra abszolút a szorgalom a lényeg, vagy hogy mondjam... Meg, hogy tegyen magáért (Te pl teszel -> egyetem), ne nézze le magát (jó nekem a takarító állás, eszembe se jut képezni magam akár otthon huszonévesként), ne lopja otthon a napot, tartozva családtagjainak, lakótársának és közben hisztizzen non-stop.

Egyébként egy emberrel volt _olyan_ kapcsolatom nekem is csak.