Miért hiszem azt, hogy 22 évesen kevés időm van megtalálni az igazit?

22/L vagyok.

Úgy érzem, már legalább két éve meg kellett volna találnom azt, akivel leélem az életemet, de legkésőbb most kéne. Szeretnék néhány évet járni és együtt élni valakivel, mielőtt összeházasodnánk, és az első gyerekemet (kettőt szeretnék) 30 éves korom előtt szeretném megszülni. Nos, ha még idén megismerkednék az igazival, az ideális lenne, de félek, hogy kifutok az időből... Nincs senkim, akivel tervezhetnék, akivel úgy alakítanánk az dolgokat, tudjátok, közös albérlet, közös lakás, házasság, gyerek... 35 fölött már sajnos nem egészséges szülni :/ És azt sem szeretném, ha 30 évesen jönnék össze valakivel és kapkodnánk, mert kifutunk az időből...

Kiéltem magam, nem kell több pasi. Csak az igazi. Ezzel 20 éves korom óta így vagyok, azóta volt két kapcsolatom, de egyik sem tartott sokáig, pedig a legutóbbit nagyon ideálisnak tekintettem.