Miért hiszem azt, hogy 22 évesen kevés időm van megtalálni az igazit?

Mert fix terveid vannak. Nincs ezzel önmagában semmi baj, csak kellene lennie annyi flexibilitásnak, hogy ha rajtad kívül álló dolgok miatt nem úgy történik ahogy eltervezted, akkor se legyen tragédia.

De egyébként még a terved szerint sem vagy későn, pl. megismerkedsz az "igazival" 24 évesen, jártok 3-4 évet (az remélem elég lesz), és akkor még 30 éves korod előtt jöhet a gyerek is ha annyira akarod. Van még időd, nyugi. Majd ha 35 évesen is ugyanebben a helyzetben vagy, akkor kezdj el aggódni.

Az elképzelés jó, de nem szabad ideákhoz ragaszkodni.

Én pont ugyanígy gondolkodtam, mint te, de az élet másképp hozta. Most 27 vagyok, és bár együtt élek a párommal, a házasság, gyerek még odébb van.

Pedig azt gondoltam, mostanra már az első gyereknél járok. :)

Igazság szerint folyamatosan depizhetnék rajta, hogy baromira kifutottam az időből, de attól mi lenne jobb? Most már "sínen van" a dolog, a többi majd jön magától, ahogy alakul.

Nézz át az eljegyzés kategóriában, a folyamatos sürgetéssel pont ugyanúgy eltolod az életed, rengeteg példa van rá ott. :)

Amúgy meg, fel a fejjel! Van olyan barátnőm - velem egykorú -, aki 23 évesen ismerte meg a párját, már egy éve házas, és nagyban dolgoznak a babaprojekten! :) Van, hogy az élet gyorsabban alakítja a dolgokat, mint gondolnád.

több dologba is beleköthetnék, de csak egyet emelnék ki:

"35 fölött már sajnos nem egészséges szülni :/"

pedig pont az idősebb kismamák veszik nagyon komolyan a szűrővizsgálatokat.

én is találkoztam olyan huszonéves kismamával, akinek down-kóros babája született, mert "ő fiatal, vele nem történhet meg". míg én 35 évesen maximálisan odafigyeltem az egészségünkre, és több, választható genetikai tesztet is megcsináltattam, és gyönyörű, egészséges kisfiam született.

ja, és szintén 35 évesen házasodtam újra (az 1. 28 éves koromban történt, gyerek nincs).

ennyit a redőnylehúzásról 22 évesen.

Pontosan ugyanebben a helyzetben vagyok én is :( Tudom hogy sokan azt mondják hogy túl fiatal vagyok még hogy ezen problémázzak, de amikor a szaktársaim az egyetemen egymás után mennek férjhez és egyikük már kisbabát is vár az olyan kiábrándító, én is erre vágynék, erre sehol senki, pedig már bőven ideje lenne hogy közösen elkezdjük megalapozni a jövőnket... annyira szerettem volna fiatalon édesanyává válni(akár már most 20-25 éves koromig), de úgy látszik ez a vágyam már nem fog teljesülni :(

21/N

Kedves utolsó, majd 41 évesen pánikolj, ne 21 évesen...

Főleg, miért másokhoz méred magad? Annyira nem értem ezt a hozzáállást :/

Én is ebben a helyzetben vagyok. 25-26 éves korom körül szerettem volna kisbabát de ez sajnos esélytelen. Míg az egyetemi csoporttársaim vagy az alattam lévő évfolyamokból a lányok el vannak jegyezve vagy férjhez mentek..:)

23N

Az a gond, hogy te már most kapkodsz. Ebből elég nagy mellényúlások szoktak lenni. Ha siettetsz valamit, abból görcsölés és hibák sokasága lehet. Rossz választás, rossz házasság, válás, stb..

Amúgy a szülés miatt ne aggódj, vizsgáltasd ki magad, legyen megtervezett étrended, sportolj rendszeresen, és akkor olyan állapotban leszel, hogy 30 fölött is jó esélyed lesz baj nélkül szülni. Ismerek olyat, aki 37 évesen szült először és 3 gyereke van, szóval ha tudatosan élsz, javíthatod az esélyeidet.

Én is ugyanezt éreztem, és meg voltam győződve, hogy 30 alatt se gyerek,se bboldog kapcsolat, se semmi nem vár rám, de talán utána sem.

Nagyon hamar változtak a dolgok, 23 éves koromra mindkettő meglett.