Nagy elvárás az a mai világban egy férfi részéről, hogy olyan barátnőt szeretne akire nem kell pénzt költeni?

#31

Én is így gondolom, de figyelni kell, hogy ne boruljon a mérleg. Az adok-kapok mindkét oldala azonos legyen, így taktikázva a "kihasználható balek" és a "önző kupori" szintek között egészséges félúton.

#33

El ne engedd a balekot.

"A legtöbb nő elvárja, hogy szórjam rá a pénzt és mindent én fizessek."

A legtöbb nő NEM várja el!

Ezt vagy azért hiszed, mert túl sok TVt nézel (pumped Gabo és a többi művelődés), vagy azért, mert plázacicákra mész. Rendes lányok NEM várják el!!!

Normális esetben egy párkapcsolat nem csak a szexről szól,nem a szex az egyetlen pozitív dolog, amit egy párkapcsolat nyújt. Tehát a prostizáshoz hasonlítani meglehetősen gyökér dolog. Ha neked semmi más nem kell, csak szex, akkor tényleg menjél hivatásoshoz, őt nem kell meghívnod fagyira.

Plusz nem kellene végletekben gondolkodni. Ismered az arany középút kifejezést?

Nyilvánvalóan egy lakás, kocsi, a kocsi teljes szervizelése és az üzemanyagköltség fizetése, luxusnyaralások enyhén túlzóak. De ezeket feltehetőleg olyan emberek teszik meg a nőjüknek, akik havi 2-3 milliót keresnek, és pont leszarják azt a pénzt, mert van egyébként is elég. És aki ilyen nőt választ, hát egészségére. És a nőnek is, aki ezt viszonzás nélkül elfogadja.

De azért amit magam körül és a saját párkapcsolatomban is látok az az, hogy a felek megosztják a költségeket és kölcsönösen költenek egymásra. Van, hogy a barátom fizet egy vacsorát, van, hogy én. Van, hogy ő lep meg valami aprósággal, van, hogy én veszek neki valamit, aminek tudom, hogy örülne. Van, hogy én fizetem a bevásárlást, van, hogy ő. Programoknál ugyanez.

Igen is jól esik az embernek, ha néha meghívják, vagy kap ajándékba valami apróságot, de normális értékrenddel rendelkező emberek ezt viszonozzák is.

Nem értem, hogy lehet akkora sóhernek lenni, hogy még egy 200 forintos fagyi árát is elkéri valaki attól, akit elvileg szeret...

Még a kollégámat is simán meghívom néha egy kávéra, nem hogy a páromat.

Egyébként meg egy párkapcsolat akkor is pénzbe kerül, ha a barátnődnek nem fizetsz semmit. Ugyanis jó eséllyel kerestek közös programokat, ahová egyedül talán el se mennél, elmentek nyaralni, ahová megint csak nem biztos, hogy elmennél egyedül, tehát valószínűleg pusztán magadra is több pénzt fogsz kiadni. Cserébe viszont ad egy csomó örömöt, élményt, szeretetet, és amennyiben komolyan terveztek, közösen esetleg több dolgot el tudtok érni, mint amennyire egyedül képes lennél.

Azért nemcsak az a nőtípus létezik, amit a kérdező mond. Igen, vannak ilyen nők, de ha jó emberismerő vagy, egy félórás beszélgetés alapján ki lehet szűrni.

Viszont az meg röhej, hogy csak az ennek ellentéte lehet a tökéletes, akire 1 fillért nem költesz. Vagyunk sokan nők, akik szeretünk költeni a párunkra, és cserébe jólesik, vagy ha úgy tetszik, elvárjuk, hogy mondjuk ne filléreskedjen az első randin, és ne higgye azt, hogy ha elfogadunk tőle egy 200 Ft-os kólát, akkor már pénzéhesek vagyunk meg majd többszázezres wellnessnyaralást fogunk követelni tőle. Az igenis a lovagiasság mutatója, ha néha meghív egy színházi előadásra, fagyira, és igen, aki ezt megteszi, annak mi is fizetünk. Most épp együtt élünk párommal, én lakásomban, én keresek többet, így a közös életünkre is én költök többet. Viszont ő se annyira smucig, hogy ne hozzon nekem néha a boltból egy csokit vagy a kedvenc levesemet.

Az a nő, aki eltűri, hogy a pasi egy szalmaszálat nem mozgat meg érte, és mondjuk abban sem segíti ki pénzzel, ha egy életmentő műtétre lenne szüksége, az olyan is...

"Akit szívből szeretsz és nem csak egy lyukat látsz benne, annak szívesen veszel apróságokat.

Mond neked valamit az, hogy önzetlenség?"

"Az igenis a lovagiasság mutatója, ha néha meghív egy színházi előadásra, fagyira"

Az azért az árulkodó,hogy a lovagiasságot és az önzetlenséget ajándékokban(pénz) méritek.....