Társkeresési problémák miatt pszichológusért fizetni, nem olyan mintha érzelmileg fordulnék örömlányhoz?

Nem, gyenge hasonlattal elve:

Faj a fogad es te fajdalomcsillapitokon elsz.

vs

Faj a fogad es elmesz fogorvoshoz, akinek a segitsegevel eselyed van a problema megoldasara.

(vs

Faj a fogad es megoldod magadnak.)

A szakmában etikai vétség az ilyen valamit valamiért üzlet. Itt nem lesz terápia tyúkértvagy Win telepítésért cserébe.

A pszichológus nem fogja kielégíteni az érzelmi szükségleteidet (van olyan kellemes mellékhatása a terápiás ülésnek, hogy önmagában pozitív hatással van a hangulatodra, elvégre is valaki meghallgat és ítélkezés nélkül segít, de ezcsak járulékos nyereség), ott vagy keményen dolgozol a szakember asszisztálásában, vagy hagyhatod egész nyugodtan a bús pcsába az egészet, mert nem fog megoldani semmit, ha te nem fektetsz bele energiát. A pszichológus inkább hasonlít tanárra, mint örömlányra. A tanár sem tudja a fejedbe verni a tudást, csak eszközöket ad a kezedbe és átadja a tudását úgy, hogy tudd használni a saját életedben és önállóan boldogulni, megoldva ezzel a problémádat. Ha csodáért mész szakemberhez, akkor ne lepődj meg, hogy a pénztárcád vastagságán kívül semmi sem fog változni.

Főzni is tudsz, mégis elmész étterembe. Nyelvet is lehet egyedül tanulni, mégis iskolába jársz. Miért érzed másnak a pszichológust?

Van úgy, hogy a környezetünk a legjobb szándék mellett sem tud segiteni. A barátok biztatnak, a családtól azt hallgatod folyton, hogy milyen jóképű vagy, minden lány szerencsés lenne ha ilyen párja lenne, de közben érzed, hogy valami nem az igazi, hogy nem ott van a kutya elásva.

Na ilyenkor jön jól egy szakember, főként, mert a problémák gyakran pont azokhoz kötődnek, akik segiteni akarnak (szülők), és gyakran a legjobb szándékkal kimondott mondatok ártanak a legtöbbet