Miért tanácsolják itt sokan a sportolást/edzést, hogyha valakinek társkeresési gondja van?

Én sem tudom. Szoktam azért edzeni, hogy ne legyek zsák krumpli, de engem sem igazán köt le. Én azt szoktam tanácsolni az embereknek, hogy találják meg, amit szeretnek csinálni és jók is benne, majd azt fejlesszék a maximumra, és abból merítsenek önbizalmat. Ez egyáltalán nem mindenki esetében a sport lesz...

Lehet ez az önbizalomnövelő hobbi a fotózás, rajzolás, zenélés, videózás, bármi. Amihez kedve is van az embernek.

Egyébként túrázni/sétálni én is szeretek, szoktunk is menni a barátommal, ezek mellett még biciklizni is jó, mert azzal is szép tájakat tudsz felfedezni. De ez a kondi engem sem vonz, pedig már több esélyt adtam neki.

21/L

Szerintem meg gáz ez a "mindent csináljunk ketten, mert egyedül félünk és idegösszeroppanást kapunk".

Senki nem akar felelős lenni a döntéseidért. Így egyedül egy senki vagy. Ha nincs senkid, te sem vagy senki. Te önmagadnak nem adod meg ezeket, ha egyedül vagy, csak ha valaki fogja a kezed.

És lám, neked sem kell dagadt csajszi. Pedig "az embej tájsas jény", lehet, hogy lefogyna, ha fognád a dagadt kezét.

Hahaha, igen, megdobja az önbizalmat. :D Igen, tény: ha amiatt nincs önbizalmad, mert nem tudsz lefutni 20 kilométert vagy letekerni fél óra alatt 18-at, akkor valóban segít a sport. Ha azért, mert nincs senkid és a fenének nem kellesz, akkor nem. Nem tudom, a sok sportőrült miért terjeszti ezt a baromságot. Ez a verbális erőszakkal egybekötött hittérítés Jehova Tanúi óta nem menő ám... Nekem is van hobbim, de nem fogom ráerőltetni mindenkire, csak azért, mert nekem tetszik.

Én fél évig biciklizni jártam. Eleinte szerettem is, bár nem a mozgás, hanem a helyváltoztatás, az utazás miatt. Bizony, sok minden változott: tönkretettem rengeteg gatyámat és magát a biciklimet is, rahedli pénzt költöttem gumikra és félholtan, lihegve tértem haza minden alkalommal. Kedvencem az volt, amikor egy 40 kilométeres kis kiruccanás során szembeszélben úgy erőlködtem, hogy a vállamat és a hátamat meghúzta a táska és napokon keresztül majd bereccsentettem minden egyes levegővételnél. Jaaa igen, azóta is egyedül vagyok, az önbizalmam azóta is a padlón, most már pedig városon belül is buszoznom kell, mert biciklire költeni én többet nem vagyok hajlandó. Tökre megérte, tényleg megváltozott tőle az életem!

Aztán szokott jönni a szokásos mantra, hogy ne azért csinálja az ember, hogy legyen párja, hanem magáért. De mi van, ha az embert egyáltalán nem érdekli a sport, nem vonzza a leizzadás, az izomláz, az esetleges lesérülés veszélye? Nem, én abszolút csak azért csinálnám, hogy legyen valakim, de nem lett. Azt hiszem, innentől kezdve jogosan tekintem a "gyúrd ki magad" és társai felkiáltásokat üres hittérítésnek.

Egyébként már viccen kívül azon gondolkodok, hogy ezek szponzorált hirdetések az oldalon, mert ennyi sportbzit egy helyen nem látni csak úgy. :D Az ismerőseim közül vannak összesen ketten, akik rendszeresen mozognak: egyikük futni jár heti egy-két alkalommal, másikuk focizik havonta a haverjaival. Ismét úgy tűnik nekem, hogy nem a GYK-s tendenciákból kell kiindulni.

én se szeretek sportolni, unalmasnak tartom, mégis csinálom.

sok minden van az ember életében, amit nem szeret csinálni, de mégis megcsinálja, mert jó, szüksége van rá.

nekem sincs mindig kedvem tanulni, mégis megteszem, különben csóró leszek és sz ar munkám lesz.

én is szívesebben ennék szar kajákat, mert ízlik, de mégis inkább egészséges étkezésre törekszem, mert tudom hogy az a jó nekem.

ugyanez a sport is.

ha divat is, legalább egy jó divat.

ez a másoktól függés beteges, hogy majd akkor ha lesz barátnőm csinálom ezt meg azt.

túlzás, hogy elvárás lenne. mivel az emberek nagy része lusta, így közel sem elvárt senkitől, hogy sportoljon, meg legyen fitt. persze neten lát ezt meg azt az ember, de a való életben közel sem ez a helyzet, ne túlozzunk már.

nekem sincs sokszor kedvem elmenni futni. de aztán amikor látom magamon a változást, akkor mégiscsak azt gondolom hogy na, ez megérte.

pl elég depressziós alkat vagyok. gondoltam akkor futok, elvileg a mozgás jót tesz. és így is volt.

nem gondoltam sose, hogy sikerülni fog hozzászokni ahhoz, hogy minden nap eljárjak futni, hogy fitt legyek, hogy ne érezzem gusztustalannak a testem. így el lehet képzelni, hogy az önbizalmamon is mennyit segített, amikor mégis sikerült valami, amiről azt gondoltam sose fog.

engem az is motivált, hogy állítólag ugye a közérzete is megváltozik az embernek. én nem éreztem olyan jól magam a bőrömben. így hogy mozgok tényleg jobb. nem is tudom elmondani miben, egyszerűen csak a testem olyan jobb, nem olyan nehéz, lomha, energiátlan.

egészséges étkezést is könnyebb így betartani. mozgás mellett nem igazán kívánom az ilyen cukros sz arokat.

nyilván mindebből kifolyólag jobb állapotban van a bőröm. szebb a színe, nem vagyok pattanásos, nem vagyok narancsbőrös.

szóval ja, én se szeretek sportolni különösebben, nem szeretem a folyamatát, de az eredménye fontos annyira, hogy elviseljem azt a kis szenvedést.

persze ettől még lehet meghalok valamiben így is hamar, de az biztos hogy nem rövidítettem az életemet azzal hogy mozgok. :D

Azért mert növeli az esélyeit továbbá rengeteg pozitív hatása van egészségügyi szempontból is.

Persze az önmagában kevés, hogy valaki ki van gyúrva de mint mondtam növeli az esélyt mert több nőnek fog bejönni.

Amúgy én sosem tanácsoltam senkinek, hogy gyúrja ki magat annyira mont a Kathi Béla. Csupán azt, hogy legyen egy sportos, arányos teste (vagyis ne legyen túlsúlyos de csontsovány se).

Az a baj az elméleteddel, hogy ha a motiváció nem belső hanem külső (egy barátnő) akkor ez csak addig fog tartani amíg ez a külső motiváció megvan, azaz van barátnőd. Szakítás után nem fogsz semmi egészséges dolgot csinálni, mert magad alatt leszel. És ha sosem lesz senkid, akkor sosem fogsz mozogni, egészségesen élni? Ezt önmagadért kellene megtenned nem másért.

A világon a nagy dolgokat egyedül teszed meg. Egyedül születsz meg és egyedül halsz meg. És az erős emberek egyedül érnek el dolgokat. Tanulnak, sportolnak, hobbijuk van ami független egy barátnőtől vagy baráttól. Ritka az és sosem jó dolog amikor egy pár ugyanott tanul vagy dolgozik. Ha közös hobbijuk van, szakítás után ritkán folytatják. Mi akkor az értelme? Nem tudsz magadtól , magadért csinálni dolgokat? Én csak olyan férfire tudok felnézni, aki tud és akar tenni magáért, mert én is ilyen vagyok nőben. És egyedül szeretek futni és edzeni, nem kéne koloncnak egy társ.