30 felett (reálisan nézve) tényleg lehetetlen már párt találni?

Nagyjából eddigre eldől mindenkinél, hogy a kora huszonévesen kezdődött kapcsolatokból lett-e házasság. Sokan hangoztatják, hogy majd két érett személyiség ilyenkor könnyebben és egészségesebb módon talál egymásra, de szerintem ez csak önámítás. De legalábbis extrém módon ritka.

Inkább azt látom, hogy akinek nem jött be az első komolyabb kapcsolat, az berendezkedik egy önző életformára. Az egekbe nőnek az elvárások, senkinek sincs már ideje, ereje és mersze végigjárni azt a hagyományos, "naiv" utat az ismerkedésben, amit 10-15 évvel magától értetődőnek tartott. Összecsiszolódás és alkalmazkodás helyett a nyers érdekérvényesítés megy csak, meg az ostoba sakkozás, a másik átverése, és az ember már inkább csak megpróbálja elvenni ami neki kell. De persze így maximum csak céltalan, futó dolgokra futja a netes társkeresőről, vagy egy-egy alkalmi numerára a céges buli után egy házas kollégával. Ahogyan ez 30 felett annyira általános manapság...