Miért számit minden lánynak/nőnek az, hogy a férfi sikeres legyen a karrierjét illetően?

Szoktam, de manapság nem az a jellemző, hogy ezekre lenne a kereslet. Inkább a zsindex-féle ködösítésre, szerecsenmosdatásra, csúsztatásokra. És tényleg egy szennylap.

Én nagyon sok tevékenységgel foglalkozok - grafika, zeneszerzés, írás - de napi 8 órán keresztül...brrr. Szerintem már 4 óra után a pokolba kívánnám az egészet :S

#32

Na, az ilyen emberekről beszéltem. Szerintem rohadt szomorú a hozzáállásod, és ilyen mentalitású embert akkor se bírnék elviselni a környezetemben, ha havi 5millát lapátolna haza.

Képzeld, én is szeretem a munkám, érdekel, élvezem csinálni. Hát igen, nem kapok érte milliós fizut, de engem nem érdekel... Az én célom az életben az, hogy jól érezzem magam. Egy nyamvadt életem van, tudod ki fogja arra elpazarolni, hogy valami olyan munkával töltsem, amit utálok. Ezerszer szívesebben mondok le a nagy házról meg az új autóról. Azok csak esetleges kellemes extrák, ha összejön tök jó, ha nem akkor nem, de egy utálatos melóban elpazarolt időmet soha senki és semmi nem adhatja vissza.

Tudom, hogy manapság a lelkünk eladása a menő, de én valahogy tartalmasabb, kellemesebb életre vágyok.

#42, lehet hogy most meg fogsz lepődni, de elenyésző azoknak a száma, aki örömmel végzi a munkáját. A legtöbbnek csak nyűg, szükséges rossz, pontosan azért, mert mókuskerék az egész, elviszi az életük szebbik részét, és a végén jó nagy lófszt se kapnak (lásd MANYUP lenyúlása). Ha megkérdeznénk úgy 1000 embert, ebből bő 800 azonnal azt válaszolná, hogy a munkát a háta közepére se kívánja, de ez csak egy szolíd vélemény.

Azt se felejtsd el, hogy mi itt Orbánisztánról beszélünk. Itt a munkának nincs értéke, csak a suskusnak, bűnözésnek, korrupciónak. Fantasztikus világot élünk, de tényleg...

#46 na látod, én is így vagyok, ezért maradok inkább szingli. A legkevésbé se éri meg egy ilyen deficites dolog, mint a párkapcsolat, amibe csak górni, górni kell az erőforrást, és majd valamikor sohanapján visszahozza az értékét. Nó, thenksz.

Ebben egyetértünk.

Én is szeretem a munkámat. Home officeban dolgozom + néha bemegyek az irodába, ha ott van dolgom. Az ismerősi körömben is alig vannak olyan emberek, akik utálnák a munkájukat. Jellemzően a diák ismerőseimtől hallom ezt, akik még nyilván nem a szakmájukban dolgoznak, hanem valamit amit épp találtak és tudják csinálni az iskola mellett, de ők sem bőgnek ennyit miatta, egyszerűen nem az életük karrierje.

Szerintem rohadt szánalmas, aki úgy áll hozzá ezekhez a dolgokhoz, mint az egyik válaszoló.