Miért számit minden lánynak/nőnek az, hogy a férfi sikeres legyen a karrierjét illetően?

Kérdező, még mindig nem válaszoltál, hogy a nő terhesen, illetve a kisgyerekkel, amíg NEM DOLGOZIK, addig miből kéne, hogy megéljen szerinted? Igen, vannak sokat kereső nők, akik sokat keresnek, ha dolgoznak. De ha nem dolgozol mert otthon vagy a gyerekkel, akkor nem dolgozol. Ez eddig megvan? :D

Amúgy nálam az számít sikernek, ha valaki elégedett és szereti a munkáját. Értelemszerűen ilyen pasit szeretnék magam mellé, nem olyat, aki örökre frusztrált, stresszes, gyűlöli kb az életét, mert a felét egy olyan munkával tölti, ami szenvedés. Ilyen szempontból számomra a párom sikeres a munkát illetően, apám meg nem, pedig apám kb 5-ször annyit keres, mint a párom. Aztán a hajára kenheti a pénzt, évek óta nem érezte magát jól. A páromnak meg a szenvedélye a munkája, szereti és érdekli. Ő számomra sikeres.

#31, a munka lényege az, hogy az ember kényszerből, muszájból csinálja, hogy ne dögöljön éhen. Nem azért, mert szereti, vagy mert nincs más dolga. Hanem kényszerből.

Amire gondolsz, az a szórakozás. Amit az ember örömében csinál, az szórakozás. Ha fizetnek érte, az fizetett szórakozás. A munka jelentése minden esetben negatív, ha megnézed, semmilyen kontextusban nem használják pozitív szóként. Biztos nem véletlenül.

A munka lényege nem ez, kisszivem. Hanem választasz valamit, ami érdekel és amit szenvedélyesen tudsz csinálni. És csinálod, lehet, hogy nem akkora intenzitással, mint a hobbidat, hanem nagyobbal, és olyankor is, mikor nincs kedved hozzá, de alapvetően érdekel, akarsz benne fejlődni, tényleg értesz hozzá, és normálisan választottál.

Én is azt tanulom, amit szeretnék. Piszokmagas volt a ponthatár, baromi későn végzek vele, mert a mester után ilyen továbbképzés meg olyan szakképzés. És? Képes vagyok feltenni rá az életem, mert ebben biztos vagyok, hogy nem égek ki, nem kaszálnak el azért, mert az aktuális trendekhez képzetlen leszek érdeklődés hiányában, és lehet, hogy nem viszek haza félmilliót, de inkább keressek ebben 300-at 5-7 év tanulás után, mint valamiben 3 után, amit egy életen át utálok meg kerülgetek, meg fáj felkelni és idegbajos leszek. Remélem, érthető voltam és ha már a szüleid nem úgy neveltek, hogy hivatást válassz és ne dollárjelek legyenek az íriszed helyén, itt valaki megmondja, hogy azzal lehet igazán elkúrni egy életet, ha a napod harmadát azzal töltöd, amit utálsz.

"A munka jelentése minden esetben negatív"

Ezek szerint senki sem végzett rajtad igazán jó kéziMUNKÁT

:DDDDDDDDD

Istenem, nőj már fel és vedd már észre, hogy normális ember nem választ egy életre valami szart, amiből a maradék szabadidejében nem is tudja élvezni a pénzt sem, amit kap érte... Nem, mintha az akkora élvezet lenne fél nap életkeserítés után.

#36, azért én készítenék egy felmérést, hogy a népesség hány százaléka csinálja élvezetből azt, amiért fizetést kap, illetőleg hány százalékuk élvezi azt, amit csinál, ÉS fizetést kap érte.

Lenne ám szájtátás rendesen...

Lehet energiaminimumon is csinálni azt, amit szeretsz, akkor tényleg szart sem kapsz érte. :D Nálunk is van, aki szereti-szereti, de azért pár workshopra már nem menne el, meg a a többi fejlődési és ismeretbővítési dobja vissza, mert "ő nem szorul rá, neki elég a kötelezőt teljesíteni"... Viszont alapjában véve ha mész is utána, mert tényleg szereted, nem csak elvagy vele, sokkal hamarabb előrejutsz a szamárlétrán és kisebb lesz a konkurencia is, mert a rossz minőségben dolgozó is elmarad, meg az is, aki kevésbé sokoldalú és naprakész.

Ha pl. valaki újságíró, lehet azt úgy is szeretni, hogy emészted, amit elédraknak és teljesíted mosolyogva a megrendelést. Meg lehet úgy is, hogy ha van szabad délutánod, mész a témád után, esetleg próbálkozol pályázatokkal, vagy más közeli ágazatokban, esetleg alkotsz, ha van egyedi ötleted...

Az szennylapírás.:) Minőségi lapot meg gondolom, nem fogtál a kezedben. Mondjuk ami a kulturális vagy tudományos életben ér valamit. A 444-esek tudtommal nem is hivatásosok, de van ismerősöm, aki az, megy is a témája után, ír mellette könyvet és egész frankón meg lehet belőle úgy élni, amellett, hogy bejárja közben országot-világot. Főleg, ha kapcsolataid is vannak, amik után megint csak menni kell és ki kell építeni. Semmi sem megy energia nélkül.:) De ez nem jelenti azt, hogy nem lehet élvezni. Ilyen a hobbi is.

Én is el tudtam/tudok úgy lenni, hogy lefutottam egyhuzamban 10 km-t és azt tartom, mert nekem az elég. De nem, kicsit megerőltettem magam és mindig eggyel több, egy kicsit gyorsabb, egy kicsit gördülékenyebb... Mellette olvasgattam nyújtásról, táplálkozásról, mindenről... Ezzel nem fogok keresni soha, hisz nem vagyok élsportoló és nem is leszek, de ugyanaz a helyzet. El lehet éveket tölteni állóvízben azzal, amit szeretsz, teljesítve ugyanazt a szintet és lehet lépcsőfokokat kitűzni, tökéletesíteni... Hogy minek? Miért ne? Miért ne akarnék valamiben jobb és jobb lenni, ha már csinálom? Miért kellene megállnom egy szinten és beszürkülni? A munka is erről szól. Az apró lépcsőfokokról és önfejlesztésről, aminek a mérföldköveinél mindig ott a siker és a vele járó élvezet és értékesség-érzés.