Miért mondják a nők, hogy manapság már szinte lasszóval kell megfogni az apának való pasikat?

Hát én mit kezdhetnék egy 21 év körüli nővel ? :D

30/f

Nagyon sok pasi hagyja ott a terhes feleségét/barátnőjét, vagy éppen már akkor, amikor már megvan a pici.

És sok esetben közösen akarták a gyereket..Mégis lelécel és az anyára marad minden .

Nehéz dolog.

Én abból szűröm le, hogy már sok éve együtt vagyunk, szinte minden élethelyzetben megismertem, tudom mikor mire gondol, mikor mit fog reagálni, nagyon jól ismerem.

Annyi biztos, hogy 1-2 éves kapcsolat után nem vállalnék be gyereket,főleg nem úgy,hogy csak barátnő státuszban vagyok.

Meg akkor vállalok be gyereket,ha magam is el tudnám tartani.

Ez egy nagyon fura dolog, nemrégiben szóba került ez a téma a baráti társaságunkba, és elég fura véleményeket halottam.

Szóval a Nők nagy tervezők, stratégák, 20-as éveikben nem arra vannak ráfeszülve, hogy hol van a nagy szerelem, mély érzelmek, családalapítás, hanem arra, hogy jól érezzék magukat a bőrükben, hogy kitombolják magukat és elindítsák az életüket. Olyan partnert keresnek, akivel nem unalmas az élet, akivel naponta bulizni lehet járni, aki hasonlóan bevállalósan gondolkodik mint ők, akivel jó a szex. De ez nem jelenti azt, hogy vele akarnak családot alapítani, arra "használják" amire való, bocsánat a kifejezésért. Aztán amikor átváltanak anyuka üzemmódba(30+) és férjet keresnek maguknak, akkor jönnek elő az egzisztenciális kérdések, a megbízhatóság, az életképesség, a fenntartható életpálya....gyakorlatilag lezárják az addigi életüket és változtatnak az értékrendjükön.

A társaságunkban 35-45 közötti Nők vannak és többen is egyet értettek ezzel, attól mert valaki nagyon jó szerető vagy bulipartner még nem feltétlen alkalmas családot alapítani, de ez visszafelé is igaz. A tudatosság ismérve, hogy ilyenkor a célhoz keresnek embert, felépítenek egy tervet magukba és ehhez keresnek partnert aki segít megvalósítani a céljukat, és biztosítja ennek megvalósulását.

40F

Az az alapvető probléma, hogy a pasik 90%-a képtelen addig megmaradni egy nő mellett, amíg felnevelik a közös gyerekeket. Ez ugye alsó hangon is 20 év.

Ma a világ legtermészetesebb dolga a válás. Legtöbbször azért, mert apuci talált anyuci helyett egy új puncit. Ilyenkor lehet arról vitatkozni, hogy mennyire való apának, aki a 10-15 év közötti gyerekeit is eldobja, hogy a 40 éves felesége helyett egy 25 éves cuncikát kefélhessen esténként, és havonta egyszer egy hétvégét tölt a gyerekeivel.

Rengeteg ilyen családot láttam már szétesni. Amikor nem lehet arra fogni, hogy becsúszott, nem ismerik egymást, meg egyéb közhelyek.

Ma a legtöbb férfi számára riasztó az az elképzelés, hogy a házasság a családról, a gyerekekről szól, és nem a szexről meg a szerelemről.

Hűségre egyáltalán nem képesek. Van, aki 1 év, van aki 15 év után lép félre. Van, akinek nem volt rá lehetősége, csak szeretett volna. De hűséges férfit egyetlen egyet sem ismerek!

Mivel nekem az apa egy olyasvalaki, aki a család része, aktívan neveli a saját gyerekeit, és alkalmas is erre (nem csak ordít), így én ezért mondom azt, hogy nem lehet olyan férfit találni, aki alkalmas apának. Az, aki rendesen utalja a gyerektartást, havi egyszer viszi a kölykeit láthatásra, az ma már sokak szemében jó apa. De számomra nem.

Tudom, most jön az, hogy általánosítok, nem mindenki ilyen, a gyk-n meg aztán csak kizárólag hűséges (és szűz) pasik vannak. De ez nem fog azon a szomorú tényen változtatni, hogy én személy szerint egyetlen férfit sem ismerek, aki nem lépett még félre. A legtöbb akkor, mikor már legalább egy gyerek volt.

"26"reagálva.....

Egy elvált férfi szemszögéből ugyanez.

A Nők többsége a férfiakban egy szponzort keres, aki segít megvalósítani az álmaikat, amit jó esetben időben és előre közölnek, rossz esetben utólag és szemrehányóan.

Egyedül nem képesek családot fenntartani(tisztelet a kivételnek), egyedül nem jutnak egyről a kettőre, ezért tudatosan keresnek valakit, aki egy törekvő személyiség, aki időlegesen kisegíti őket és tolja a szekeret,majd ha már egyenesbe jöttek(saját munkahely és egy kis megtakarítás), akkor simán továbblépnek tudván,hogy a bírósági gyakorlat mellettük áll és gyakorlatilag nincs vesztenivalójuk.

Sok Nőtől hallottam már, hogy a pasi csak arra kell hogy legyen gyerek, a többit egyedül is megoldják. Nézzük meg hány anyuka vállalja be ezt egyedül és nyíltan.....nagyon kevés. Inkább kinéz magának egy pénzes "szerencsétlen flótást", aki egy numeráért cserébe finanszírozza a gyereke felnevelését, akár még úgy is hogy van mellette egy másik partnere, akár másik gyerekkel. Nagyon sok elvált ismerősöm van, nem a levegőbe beszélek, válások 80%-át a Nők kezdeményezik, mert megcsalta az apuka(de igazából nem is kell indok) és mindenről ő tehet,miközben 30-40kg híznak, többször visszautasítják a párjukat a gyerekre hivatkozva, és elvárják, hogy erre a partnerük legyen tekintettel.

Abban igazat kell adjak, hogy a férfiak többsége nincs felkészülve arra, hogy a szülés után a partnere figyelme szinte kizárólag a gyerekekre fókuszálódik, egyre kevesebbet kap és egyre több az elvárás vele szemben, erre tudatosan készülni kell. Végig csináltam, 8 évig 2 állásban dolgoztam csomó túlórával,miközben az exem otthon vállalkozgatott, néha nyereségesen, néha veszteségesen, aztán amikor a válás folyamán megkaptam, hogy ki mennyit rakott be a közösbe és mennyit foglalkozott a gyerekekkel majd szétrobbantam. A mostani viszonyunkat is ez határozza meg, akkor vagyok jó apa, ha mindent kifizetek, ha nem akkor megy az ellenem hangolás és a bűnbakképzés.

Szóval minden éremnek két oldala van!!!!

#26: A saját negatív tapasztalataid és sikertelenségeid ne vetítsd rá a férfiak többségére. 3 statisztikát is láttam már a félrelépésekről és a válásokról, mindháromnál 5-10%-on belül volt a különbség megcsalás terén a nők és férfiak részéről. Ugyanúgy lelép anyuci, mint apuci.

Nem ismersz egy hűséges férfit sem? Én egy hűséges nőt sem. Mégsem mondom azt, hogy egy nő sem képes a hűségre.

Márpedig elnézést, de mindenki a saját tapasztalataiból indul ki, és jogosan. Én elvált anyuka vagyok, és a válás egyik oka pont az volt, hogy a férjem anyagilag bizonytalan helyzetbe sodort bennünket. Most visszafogottan, szerényen élünk a gyerekkel, de mindenre futja ami kell. Megmondom őszintén, ha tanultam volna az eddigi tapasztalataimból, belefuthattam volna hasonlóba megint csak azért hogy legyen valaki. De nem teszem. Nem vagyok teljesen bizalmatlan, de a valóság az, hogy sokszor még arról is kiderül, hogy alkalmatlan a családapa szerepre, akiről mindenki úgy gondolja, még ő maga is.

Irtó nehéz ez. De a tapasztalatok azért vannak, hogy tanuljunk belőlük és óvatossá váljunk. Biztosan vannak remek férjek és apák. Kell, hogy legyenek. De ha az én életemben ilyennek nyoma sincs (családban sem, sehol) jobb ha odafigyelek, nehogy megégessem magam még egyszer. Ennyit tudok tenni.