Rossz helyesírása miatt, megszakítanád az ismerkedést kezdeti fázisban?

Azért azt lehet tudni - már ha valaki figyel, és nem ítélkezik egyből -, hogy ki miért írhat úgy, ahogy.

Sokkal rosszabbnak tartom, hogy a kortárs könyveknél a kiadók megspórolják a lektort, és némelyik hemzseg a helyesírási, nyelvhelyességi, mondatszerkesztési, fogalmazási... és egyéb, olvasást nehezítő hibáktól, teljesen indokolatlanul. A régieknél megértem, hogy nem javítanak, de az aktuális írásoknál, ha nem indokolja sem a könyv stílusa, műfaja, típusa, sem 1-1 karakter, akkor erre jobban oda kellene figyelni. Az internetes cikkeknél ugyancsak. Az emberre meg ragad, amit olvas, ha nem figyel, és ragad a helytelen is. (Mondjuk az Akadémiának is születtek hajmeresztő ötletei, amikor megalkották a jelenleg aktuális helyesírási szabályzatot, én nem minden módosítással értek egyet, de ők kapnak érte fizetést.)

Nem várom el hogy teljesen hibátlanul írjon helyesen, ha vét 1-2 hibát ami nem olyan súlyos alapvető hiba az még számomra belefér. De ha túlzottan ejt el hibákat, és a legalapvetőbb helyesírási szabályokat sem ismeri és rendszeresen hibázik tehát a hülyét hüjének írja akkor onnantól kezdve már nincs miről beszéljünk. De azt sem tartom helyesnek ha valaki értetlenül fogalmaz, és ír le mondatokat, meg rövidítéseket használ attól egyenesen a falra mászok.

Az is idegesítő számomra és jártam már úgy hogy túl gyerekesen fogalmazott az illető. Például a bugyit bugyikának, az autóját, autókának írta, de ami nálam végleg kiverte a biztosítékot amikor majdnem minden szava végére odavágta a "csi"-t Köszcsi puszcsi és hasonlók stílusra gondolok.

A nyelv és a gondolkodás összefügg. Ezen nem tudok mit ragozni. A rossz helyesírással 99%-ban gyér szókincs társul, és igen, az engem személy szerint zavarna, ha az illetőnek nincsen egy normális fogalmi eszköztára arra, hogy kifejezze gondolatait, egyáltalán, hogy gondolkodjon az adott fogalomban. Nem biztos, hogy ez fordítva is igaz, miszerint minden helyesen író ember értelmes, de az eszköztára fogalmi szinten megvan hozzá.

És rengeteget próbálkoztam rossz helyesírású személyekkel is, mert nagyon sulykolták belém mások, hogy ne ítéljek ez alapján, de kivétel nélkül beigazolódott, hogy van ott még baj, ahonnan ez jött. Rendben, van, hogy elírok dolgokat, mert nem használok minden szót gyakran. Esetleg lehagyok pontokat, néha eltévesztem a vessző helyét, mert nem magyar szakon végeztem, közöm sincs a magyarhoz ilyen értelemben, én "csak" magyar állampolgár vagyok. De annyi igényesség van bennem, hogy a saját anyanyelvemen kulturáltan és választékosan nyilvánuljak meg, mert érzem és tudom, hogy engem minősít, ami kijön a számon és amit elküldök másnak. Mondjuk én az vagyok, aki még részegen is kipötyögi az ékezeteket, vagy inkább nem ír, csak ha az élete múlik rajta... A rövidítéseket meg tiniként lezártam a "h" korszakom után. Felnőtt nő vagyok, felnőtthöz illő szókinccsel és helyesírással, és nem tanultam kifejezetten, hanem ragadt rám az olvasással, és a tanulmányaim során, ahogy a szókincs is, amiben azért sokat segítettek a szüleim és más idősebb családtagok, még kisebb koromban, még ha van nekem is miben fejlődni és tudom, hogy az elmúlt egy évben is tanultam kisebb dolgokat, mint hogy "eszem" helyett az "eszek" is helyes forma 2014-től, de ez már a nyelvtannáciság és a szőrszálhasogatás teteje. Ellenben a központozással, toldalékok kapcsolásának szabályaival, egybe-és különírással és azonos alakú szavak megkülönböztetésével stb.

Ez alól kivételt képeznek a diszesek és azok, akiknek más az anyanyelvük. Bár ilyennel nem találkoztam, de általában ki is derül utólag, hogy csak a magyar nyelv nem fekszik neki (hisz "mindenki a maga nyelvén lett tudós" :) ), vagy csak az írott forma, mielőtt ítélkeznék.

Attól függ, mennyire rossz.

Ha durva szarvashibákat vét, vagy kvázi olvashatatlan az írása, annyi szót ír rosszul, akkor igen. Az nekem már igénytelenséget vagy butaságot mutat, és emiatt nagyon nem passzolnánk össze. Most nem azért, de egy diszgráfiás is tudja magát fejleszteni olyan szintre, hogy olvasható legyen az írása.

Viszont tökéletes helyesírása senkinek sincs, és ha pici hibái vannak vagy látom, hogy olyan hibákat vét, amik kifejezetten "nehéznek" és logikátlannak számítanak a helyesírásban (én kifejezetten jó helyesíró vagyok, versenyekre jártam, készültem, tehát van belelátásom a dologba), az még nem lenne alapvetően kizáró ok.