Sok fiú miért írogat, próbálkozik akkor is, ha a csaj passzív?

No, akkor kandúr :D

Azért gimnáziumról beszélünk, ott még a személyiség is bőven rugalmas volt. De vele csak az volt a baj, hogy a baráti körében ő volt a bohóc, aki direkt hagyta magát szivatni, hogy elfogadják... Aztán kiszakadt onnan és sokkal normálisabb lett, normális barátokkal, akik nem azért becsülik, mert megalázza magát nekik.

Meg azért mikor megismertem, volt ott egy kis bajuszka meg jó hosszú haj... Nem vagyok felszínes, de ez nálam betette a kaput.

Én nem néztem semmilyen vágyat. Jól elvoltunk, aztán elkezdtem dicsérgetni, hogy milyen jól néz ki, finom az illata, vagy ha volt egy jó megnyilvánulása, hogy milyen éretten gondolkodik. Barátként nem bókol az ember ennyit. Eleinte nem vette az adást, de úgy voltam vele, hogy amíg nem távolodik tőlem emiatt, csak mosolyog rajta, addig nincs baj. Aztán utána ő is elkezdett bókolgatni, utána meg történt, aminek történnie kellett :D

Az ember akkor is ugyanaz maradt, csak más társaságba mást hozott ki belőle.

Nekem volt évfolyamtársnőm, aki szimplán elmondta az osztálytársamnak, ha levágnád a hajadat, tuti csávó lennél.

De lehet, hogy szimplán annyi volt az egész sztoridban a trükk, ahogy Karinthy mondta, ha egyedül vagyok a szobámban akkor ember vagyok, ha bejön egy nő, akkor férfi, és annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobámba.

Nem szó szerinti idézet..., már nem emlékszem rá tisztán.

Nem, ez arról szól, hogy a nő tud férfit formálni és a férfi tud nőt formálni.

Én is másképpen viselkedem ha nővel vagyok, a nő is, ha velem van.

"Én is másképpen viselkedem ha nővel vagyok, a nő is, ha velem van."

Ez nekem már elmúlt az életemben, mikor FIÚK jelenlétében máshogy viselkedtem. De ezt hogy kell érteni? Bármilyen nő? Takarítónéni bejön, és feszítesz? Vagy csak kapcsolatra kelendő nők?

Szerintem ez a a "kvíz"-ezés azért van, mert a legtöbb fiú nem igazán tanult meg kommunikálni - mégis hol? -, zavarban is van, és fogalma sincs, mit mondjon, csak azt látja, hallja mindenütt, hogy beszélgetni kell, fűzni, szórakoztatni a csajokat, aztán hát próbálkozik. Nem mindenki született úgy, hogy meg tudja szőni egy beszélgetés (vagy akár egy egybefüggő szöveg) fonalát.

Az eredeti kérdésről: nem, nem "érzékeli", mert szóból ért, nem ráutalásból. Ha nem küldik el keményen, és nem közölték vele, hogy nemkívánatos, ha érdeklődik, akkor úgy veszi, hogy még nem nyílt meg a másik, ő pedig szeretne vele lenni, megismerni őt, ezért folytatja, ezért keresi őt. Ez szerintem teljesen logikus.

Lehet keresni a trükköt a sztorimban, mindenben lehet kifogást találni... Nekem nem tetszett, amit láttam. És nem akartam egy olyan pasit, aki vicc tárgyát képezi, meg úgy néz ki, mint egy nő azzal a hosszú loncsos hajjal, "metál" címszó alatt. Nem-tetszett. Aztán tetszett.

Lett egy kiforrtabb személyisége és nem más fenekét nyalta. Ez azért elég nagy változás volt és elég döntő nálam, de csűrd-csavard a szavaim, ahogy csak akarod, én feladom a magyarázkodást, mert innentől ez ostobaság.

Kérdező, neked meg mazsolázgattam az enyéimből.:D

Volt Tinderes korszakom (tudom, alja), de már ott ferde szemmel néztem azokra a profilokra, ahol a már csak leírás is annyi, hogy "kérdezz" "mindenre válaszolok". Mintha sztár lenne az illető és a puszta jelenléte miatt kellene iránta érdeklődnöm... Istenem...:D

A másik, VOLT, aki normálisat kérdezett. Valami mélyebb kérdés volt, azt hiszem bedobta témának, hogy milyen számomra egy ideális kapcsolat, vagy valami ilyet. Ahha, elhittem. Kifejtettem neki, összeszedtem a gondolataimat, mert tetszett a dolog, gondoltam, ebből lesz egy jó beszélgetés, meglátjuk, miben értünk egyet és miben miért nem. Oké, elküldöm neki. Elolvassa. "Ez jó.:) És milyen zenéket szeretsz?" HOGYAZAJÓKU...

Értelmes embernek tartom magam. Aki azért tud is és szeret is fogalmazni. Szépen. És szeret gondolkodni mindenről, ami így vagy úgy érinti az életében. Még az aktuálpolitikáról is, pedig alapjában véve nem szeretek politizálni, de van egy véleményem róla akkor is. És nem, nekik ez nem kell, sem a társaságom, nekik az kell, hogy jól kikérdezgessék magukat.

Szintén Tinder, kérdéssor végére értünk, találkozni akar. Írom neki, hogy dehát nem is beszélgettünk. Nem is ismerem. Honnan tudjam, hogy nekem megéri magam odarendelni valahova egy kávé mellé és ott ülni valakivel, aki lehet, hogy hozzám sem tud érdemben szólni ugyanúgy. Válasz: Jó, akkor mit szeretnél tudni rólam? :) VAGY Nyugi, nem kell tőlem félni.

Hát félni nem, unni annál inkább.

Mikor meg megembereltem magam és kérdeztem volna, akkor kaptam egy velős, két szavas választ az egyik ilyenre, aztán tértünk is vissza ismerős, lebutított terepre. De a gyerek okos volt, csak mint kiderült, ő úgy gondolta, hogy "ennek nincs helye itt ismerkedéskor".

Mint az a srác, aki azt kérte, hogy meséljek magamról (ettől a kérdéstől is hányok, mert önéletrajzot íratni ugye könnyű, aztán mi majd hátradőlünk és élvezzük, amit lekörmölnek nekünk), aztán mikor elmondtam hogy milyen vagyok, mit tartok értéknek vagy mi érdekel, azt mondta, hogy oké, de ő arra volt kíváncsi, hogy mit tanulok, meg milyen filmeket szeretek.

Jó

Nem

Én ezt nem

Sok dolgot igen

De ezt nem

Szóval én nem értem, hogy akar valaki egy ilyen minőségű beszélgetéssel közelkerülni máshoz.