Érzett már így valaki?

Nekem volt.

Kb egy éve ismertük meg egymást kicsit jobban, és kezdtünk járni, de túl korán, mert neki akkor lett vége még egy 4 éves kapcsolatnak, ezért érzelmileg labilis volt, és hiba volt ilyen közel az ő szakításához új kapcsolatba kezdenie (illetve nekem is várnom kellett volna ahelyett, hogy kapcsolatba csábítom), de elcsesztük.

Aztán a nyarat nem tudtuk összeszervezni, mert alig júniusban jöttünk össze, és nem terveztünk közös nyarat, ezért külön voltunk két hónapot.

Ezért inkább úgy döntöttünk, hogy nem maradunk együtt.

Én azt hittem, hogy ősztől folytatjuk, de ő azt mondta, hogy ő még mindig képtelen volt feldolgozni az előző kapcsolatát (4 év, tényleg sok, elfogadtam, gondoltam megvárom. Szerelmes voltam, ezért úgy voltam ,hogy pár hónap nem sok, kit érdekel?).

Aztán meg tudtam, hogy októberben összejött mással. Egy tahóval, aki semmibe vette őt stb. Ezzel irgalmatlanul megbántott, és összezuhantam. Aztán ő december végén szakított ezzel a férfival. Én májusig ezt nem tudtam, mert nem is beszéltem vele, pláne nem erről. Most találkoztunk, és beszélgettünk.

Már kiheverte az előző kapcsolatait. Nyitott, érzelmileg már nem labilis stb. Kvázi meggyógyult, és még mindig ugyanannyira gyorsan képesek vagyunk egymásra hangolódni, mint előtte. A beszélgetéseink mód felett szórakoztatók, és még mindig megvan mellette az az érzésem, hogy "Igen, ez a csaj végre tényleg ÉRTI IS, amit mondok, nem csak válaszol rá. Sőt még okosabb is nálam, és túl jár az eszemen."

Szóval még mindig megvan az összhang, csak ő már nem mer velem kapcsolatot kezdeményezni, mert látta, hogy mennyire megbántott ősszel (tényleg pokoli tragédia volt nekem az az időszak), és ezért nem meri megkockáztatni, hogy még a végén megint megbántson talán. Gyakorlatilag bűntudata van, hogy annyi fájdalmat okozott nekem, és nem képes kockáztatni, hogy ez megint megtörténjen. Meg gondolom, akkor ha ő szakítani akarna mégis később, akkor jogtalannak, meg ilyesminek érezné stb.

És ezt én is átérzem, megértem.

Szóval kvázi itt vagyunk egymásnak, de mivel egyszer már elcsesztük, ezért nem próbáljuk meg újra.

Mert ő félti sajátmagát és engem, hogy megbánt. PLusz én se biztos, hogy teljesen megtudnék benne bízni újra, DE személyiségre ettől függetlenül nagyon passzolunk...

De megvolt az esélyünk, amit rosszul használtunk fel. Ez van.

Soha. Ha tényleg egymás esetei vagyunk és minden stimmel, amit akartam "előtte" csinálni, arra találok módot vele is. Ha hónapokra kellett kimenni melózni, akkor is találtam módot az illetővel, ha meg szakítás miatt nem álltam készen, nem is éreztem már azt sem, hogy egyáltalán az esetem, semmit sem mozgatott meg bennem, mert nem tettem túl magam a volt barátomon.

Én azt tudom mondani, hogy ha csak és csak az időzítés rossz, az egy gyenge kifogás. Aki tényleg akar valamit a másiktól, az ki tud tartani a másikkal és addig is együtt vannak, amíg komolyabbra nem tudják fordítani a kapcsolatot a zavaró tényező miatt.