Miért jön sok férfi úgy nővel hogy nem érzett vonzalmat, nem érezte a pluszt vagy nem zárta le az exét?

Azért, mert nekik nem kell vonzalom ahhoz, hogy valakivel párszor dugjanak, elég egy kis mechanikus dörzsölés, és már áll is.

A nemi élete megoldott, közben meg nézelődik, hogy ki az, aki iránt vonzalmat is érez, és akkor dobbant.

mert nyilván az ex kidobta, de a szex meg kellett.

borzasztóan egyszerűen működünk ám mi férfiak, csak elő tudjuk adni magunkat, a megsajnálni valót, és a sok naív csaj meg elhiszi, ezért szexelünk.

utána meg jön a sírás mint írtad is.

De ha ott és akkor a nő is nemet mondana, és átlátna a szánakozó bárányon meg a babusgató izéken, nem kerülne ilyen helyzetbe.

mindig benne van hogy bár összejössz valakivel, de nincs meg a plusz, ez oké.

Ez a hülye ex téma már kevésbé...csak sokan nem vállalják be, hogy már az elején elmondják hogy figyi én még szeretem ám, de jólenne kefélni...hahaha, senki se hülye.

Az viszont nem fair egyik féllel szemben sem ha játszunk vele. Mert oskan olyan ügyesen csinálják, hogy akár hónapokig, évekig csinálják...

Hülye általánosítás.

Én férfiként nem vagyok hajlandó olyan csajjal összejönni, aki iránt nem érzem azt pluszt. Számtalan ilyen lehetőségem lett volna, de nem éltem vele.

Míg ismerek olyan nőket, akik havonta váltogatják a párjukat ,mert egyik iránt sem éreznek komolyabbat...

A kapcsolatfüggőség férfiakra nőkre egyaránt jellemző.

Mert értelmes ember egy bizonyos kor felett már nem tündérmeséket keres, hanem társat: tehát nem azt várja el egy kb. vadidegentől, hogy kapásból vegye le a lábáról, mert az egyrészt egy abszurd elvárás, másrészt amikor meg is történik, az is csak annyit jelent, hogy az első benyomás különösen jól sikerült - ami tök jó alap, ha így történt, de ennyi.

Tehát értemesen úgy áll neki az ember, hogy ha olyan emberrel találkozik, akivel el tudja képzelni, hogy idővel és egymás jobb megismerésével ebből akár valami tartalmas is kijöhet, akkor annak megadja az esélyt, hogy hátha. Elvégre igazán csak úgy lehet eldönteni, hogy tényleg a másik kell-e nekünk, ha rendesen megismerjük. Az meg idő. És a végén simán lehet az a verdikt, hogy bocs, mégse te kellesz, mert ugyan megvan egy alap szimpátia és akár vonzódás is, de ennél a szintnél megragadt a dolog, ezen nem tudtunk továbbjutni.

Szóval nem korrektebbek a nők a párválasztásban, hanem szimplán irracionálisabban állnak hozzá a kérdéshez, mert ők rendre "érzésre" döntenek, tehát nem fokozatosan megismerni akarják a másikat, és hogy az alapján fokozatosan építkezni, hanem egyből azt várják el, hogy felületes ismeretség alapján is kapásból vegyék le őket a lábukról, hogy szinte azonnal érezzék a "bizsergést".

Tehát egyszerűen más a döntési mechanizmus: a nők az elején szeretmek dönteni az első néhány benyomás alapján, a férfiak pedig akkor, amikor már jobban megismették a másikat.