Nők! Mi mindent vártok el egy 30 éves férfitól?

Legyen karrierje. Egy átlag ember 26-28 évesen már végez a tanulmányaival legkésőbb, vagy legalábbis van már az adott területen tapasztalata, célja, helye, ami túlmegy az "elémrakják, megcsinálom" szinten. Akarjon benne fejlődni, teljesítsen. Nem a fizetésben mérem, hanem a szakma iránti elkötelezettségben/lelkesedésben. Nem lehet mindenki kutató, de tegyen hozzá valamit a szakmájához és ne csak robotoljon.

Saját élet. Nem saját ház, nem saját kocsi (bár szerintem az ember ennyi idősen már beszállhat egy ilyen dologba is, ha esetleg venni még nem tud, nekem azért égne a bőr a képemről, ha lassan őszülő fejjel anyámék(vagy más) tartanának el), inkább az elfoglaltságra gondolok. Legyen saját stílusa, találja meg a saját "hangját", tudja, milyen ő, mi passzol hozzá, mi áll esetleg jól neki és mi röhejes rajta. Találja meg magát az életben, tudja, hogy mi érdekli, legyen egy stabil álláspontja bizonyos, mindenkit érintő kérdésekben, legyen saját ízlése, véleménye, amit indokolni is tud.

Stabil jövőkép. Az, hogy tudja, mit minek csinál, akar-e gyereket, ha igen, hogyan akarja nevelni őket, hogyan kezeli a pénzt, mire rak félre...

Aki szerintem legalább lelkiekben nem tart itt, az ne hívja magát felnőttnek. Az, hogy kinek van háza meg milyen kocsija meg mit tudott összehajtani, sok dolgon múlhat... Nem várom el. A gondolkodásmódot viszont igen. 30 évesen nincs az, hogy "majd lesz valahogy". Vagy elértél egy jó alapot, amire lehet egy életet helyezni, vagy mész a süllyesztőbe.

Alapjában véve egyetértek amikor azt mondjátok, hogy legyen háztartása, legyen jövőképe.

Egy dolgot nem értek, hogy miért tudja olyan kevés nő ugyanezt megadni fordítva. Mármint a családdal él (és esélye sincs külön költözni), sodródik egyik hétről a másikra, az összes álma majd a jövő héten lesz megvalósítva.

Pedig nekünk férfiaknak nem kevésbé lenne fontos, hogy a hölgy valamit letegyen az asztalra ennyi idős korára (és itt nem csak a puszta anyagiakra, hanem mentalitásra gondolok)

13

Természetesen igen. Bár saját magam nem tudom még teljes mértékben ellátni és nincs külön lakásom és hasonlók, mert bőven diák vagyok, de folyamatosan azon dolgozom, hogy benőjön a fejem lágya és ne más etessen meg más árnyékában legyek. Elvárhatom szerintem. Pláne, hogy úgy gondolom, gondolkodásra már képes vagyok ezt a szintet hozni 20 évesen is. (11 voltam)

és akkor még csodálkoznak ha elmegy az ember kedve a társkereséstől..

kb mintha egy állásinterjún lennék, ahol a munkáltató sorolja, hogy mit vár el.. Ott elvárható és jogos.. párkapcsolatban nem az!

Ház, kocsi, célok, fizu van, a zsebeimet meg majd max akkor ürítem, ha a kisasszony legalább az asztalt lerakja amire pakolni kéne. Mi az, hogy mit rakott le az asztalra ? A nő ilyen alapon mit rakott le az asztalra. Ne legyünk már nevetségesek :D

30/f

15, megbocsáss, de 7 milliárd ember közül egyet választok, akivel leélek egy életet. Igenis nézni fogom, hogy ő milyen ember és nem a két szép szeméért (meg a kocsijáért) fogom szeretni, hanem azért, mert van benne valami, amit akarok az életembe. És nem csak egy üres dísz, hanem hozza azt, amit én.

Valóban van elfogadás egy kapcsolatban és számomra is arról szól egy kapcsolat, hogy együtt megoldjuk, egymást támogatjuk, egymást megértjük, társak vagyunk és szeretjük egymást a saját tökéletlenségeinkkel. De ehhez előbb kell egy olyan társ is, aki iránt tudunk ilyen érzéseket táplálni és egyáltalán, pont vele akarunk lenni a másik pár milliárd helyett. Valaki vagy hasonló hozzám és illik az életembe, vagy nem.

22 évesen elköltöztem egy távoli városba, mert ott volt munka. Albérlet, háztartás és egyebek, évek óta megvoltak, megvannak. Nem akarnék egy óriáscsecsemőt, aki képtelen önmagára gondot viselni.

Ne akkor lásson először konyhát, porszívót és mosógépet. Ha ennyi "elvárás" megugorhatatlan és sok; hat az sztem iszonyat gáz.

# 18

Szóval, te azt is elvárod, hogy helyetted takarítson és főzzön, mert hát neked időd nem lesz erre a vásárolgatások miatt:DDDD

"megbocsáss, de 7 milliárd ember közül egyet választok, akivel leélek egy életet"

Ilyen gondolkodással nevezed magad felnőttnek? :DDDD