A nőknek tényleg nem egyértelmű, hogy nem barátkozni akar velük egy férfi?

Még valamikor tavaly év végén megkaptam egy találkozás után, hogy nem jövök be a csajnak. Előfordul, olyan ocsmány a pofám, hogy magamnak se jövök be. Csak hát akkor miért jött el velem randira? ...Ja, hogy az randi volt? - szól a kérdés.

Legutóbb egy lányra ráírtam, akivel diákmunkában együtt dolgoztunk. Miután elárulta, hogy van barátja, én látványosan visszavettem a kommunikációból. Ugyanakkor ő továbbra is haverkodni próbál velem.

És még több ilyen is volt. Az egy dolog, hogy én csak barátzónában kötök ki mindig, ilyen fejjel nem csodálkozok rajta. Viszont komolyan van olyan nő, aki azt hiszi, hogy egy férfi színtiszta haverságból akar vele ismerkedni? Most nem arra gondolok, hogy egy haveri körben vannak, és kénytelen-kelletlen össze kell ismerkedniük, vagy munkahelyen, egyetemen, iskolában, akárhol egy légtérben tartózkodnak, hanem amikor célirányosan keresik meg egymást.

(Félreértés ne essék, nekem férfi barátaim sincsenek, azon egyszerű okból, hogy akik voltak, azokat is elmartam magam mellől, ugyanis barátokra a legkevésbé sincs szükségem. Ugyanakkor én ismerőseimnél sem tapasztaltam azt soha, hogy barátságot akartak volna kötni ellenkező neművel.)