Miért divat a szingliség a nők körében?

Egyáltalán nem divat a szingliség.

Úgy mint ahogy az előző is írta, ez kényszer.

Saját példámból kiindulva, én is akartam komoly kapcsolatot. De ehelyett mindig csak azt kaptam, hogy pár hétig komolyan vettek a férfiak, és utána el lettem dobva. Viszont olyan is volt, amikor egyáltalán nem vettek komolyan, sőt nem is tiszteltek. El is gondolkoztam, hogy bennem van a hiba? Vagy tényleg ennyire elrontott világban élek?

Szerencsére nem sokra rá viszont találkoztam egy normális emberrel, aki tudott normálisan közeledni. Milyen érdekes, hogy még most is együtt vagyunk ugye? :)

Lehet te azért találkozol folyton szexet akaró nőkkel, mert nem tudsz hozzájuk normálisan közeledni.

Több oka is lehet, akár több is egyszerre:

-semmilyen férfi sem elég jó nekik

-játszva találnak szexpartnert, akik valószínűleg el is halmozzák ajándékokkal, ego tuninggal

-ezt látják a TV-ben, a szekszésnyújorkban

-ha eljön a biológiai óra csörgése, gyorsan találnak egy "bétát" akivel összehozhatják a gyereket

- az "alfák" akikre gerjednek ugye dugják, dobják őket, így abból nem lesz semmi, ráadásul kialakul a "minden férfi csak szexet akar" tévhit a fejükben, amit el is hisznek tényleg

"Én úgy látom, a nők képesek egyedül is megtalálni a boldogságot, legalábbis egyetlen ismerősöm sincs, aki egy akármilyen pasitól tesz függővé az élete értelmét."

Kár, hogy maximum a kapcsolatfüggőknek szól arról a kapcsolat, hogy a boldogságát mástól teszi függővé.

A szerelem egyáltalán nem erről szól.

Amúgy meg nem tudom, mi itt a kettős mérce, mert egy férfival szemben is előítéletessé válik az ember, ha az virágról-virágra száll. Jellemzően nem hiszik el róla, hogy most már beleszeretett valakibe, és képes lenne megállapodni mellette. (Sokszor nem alaptalan ez a fenntartás, de na. Nem kellene a kettős mércével takarózni, mert egyik nemben sem kedvező, ha csak az alkalmi kapcsolatoknak élsz.)

Meg azt bírom, aki írja, hogy sokat csalódott... Nem azért, de én is szerettem már nem megfelelő embereet, és amikor csalódtam, pont nem az jutott eszembe, hogy "óó, akkor megnyílok már egy vadidegennek is, aztán lefekszem vele", hanem olyankor még a komoly kapcsolatomba is nagyon óvatosan léptem be. (Ez utóbbi a mai napig tart egyébként. ^^)

21/L

35. Na és miért pontoztál le mindenkit, cica? :)

Én az igazat írtam le, SAJÁT MAGAMRÓL.

Nehogy már azt mondd, hogy egy VÉLEMÉNY 0%-ot ér neked.

Én 3 évig voltam szingli, nem k.urogatott senki, volt sok bepróbálkozás pasik részéről, de elhajtottam őket.

Meg is kaptam, hogy biztos lezbi, aszex, stb.. vagyok :)

Csak egy kis függetlenségre vágytam, hogy ne kelljen senkihez alkalmazkodnom.Így visszagondolva nagyon szép időszak volt.

Szerintem tök jó dolog néha egyedül lenni. :)

"Azok akik több minőséget képviselnek egyszerre általában foglaltak vagy már családosak. Ezért."

Meg azért, mert épp ti sem vagytok olyan tökéletes királylányok úgy nagy átlagban, mint ahogyan próbálod beállítani.

Azért, mert

Jó párkapcsolat > egyedüllét > középszerű párkapcsolat > rossz párkapcsolat.

Értelemszerűen azokkal, akikkel annyira egy hullámhosszon vagyunk és egy kölcsönösen inspiratív, boldog párkapcsolatot tudnék kialakítani azok vannak a legkevesebben. És még ha stimmel a személyiségünk a férfival, akkor sem biztos, hogy megteremtődik az a kommunikáció, közeg, szituáció, mikor erre fény derülhet. Magyarán szólva sok buktató/akadály van, ha valakit alaposan meg akarsz ismerni és megítélni, hogy igen, ő egy olyan srác, akivel minden további nélkül összeköthetném az életemet. Sokszor nagyon óvatosnak kell lenni, finom kis puhatolózásra van szükség, mikor feltérképezek egy másik embert, mert gyakorta abba torkollik, hogy a másik fél gyorsabb ütemben akar ismerkedni, már-már belémzúg és csak felesleges fájdalmat szülök vele, ha visszalépek. Szóval ez a visszatartó erő is közrejátszik abban, hogy nehezebben ismerkedem, mikor a nyitottság lenne célravezető, csak ugye abban a rizikó is magasabb, hogy valakit megbántok. Én bevallom, túl válogatós vagyok, ezért vagyok még szingli. Vannak vesszőparipáim, és ha azokon nem klappolunk, akkor tudom, hogy veszett a dolog. A kapcsolathoz alázat kell, de vannak, amiben nem kötök kompromisszumot. Igen, biztosan rosszul esik a fiúnak, ha megmondom neki, hogy bocsi, tudom, hogy jól érezzük egymással magunkat, de ez nem elég, mert látom, hogy te inkább a négy fal között szeretsz lenni, nem szeretsz sportolni sem, meg egyáltalán a nyüzsgést, hülyeségnek tartod az én hobbijaimat, akkor búcsút kell intenünk egymásnak. Sokkal jobb az elején reálisan mérlegelni és tisztázni a dolgokat, mint hogy pár év után ott álljatok egy megkeseredett, idegeket ledaráló héja-nászban, miközben elszalasztottatok egy olyan embert, akivel sokkal nagyobb a közös metszet.

21/L

"Miért divat a szingliség a nők körében?"

nem divat. így titkolják a világ előtt a fájdalmukat.