Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért érzem megalázónak a netes ismerkedést?
40 éves vagyok, az "én időmben" még nem így ment... olyan érzésem van, ha profilt készítek egy társkereső oldalra mintha "árunálnám" magam, hogy valaki végre vegyen meg. A találkozásokon megismert emberek személyisége még köszönőviszonyban sincs azzal akivel chateltem. (Le szoktam előtte csekkolni kamerán, tudom hogy a telefon nem elég:) Jómagam is nagy troll vagyok, így tudom hogy nagyon sok esetben a gyönyörű szőke nő egy szakállas bácsi valójában:)
Önmagával azonos, de teljesen más arcát mutatja. Én sem tudok velük természetesen viselkedni főleg a szégyen miatt, hogy itt kell ismerkednem. Jár-e még valaki hasonló cipőben?
A gondolkodásmódoddal van a probléma, túl maradi vagy. Egyetlen állandó a változás maga, hallottad már ezt a Hérakleitosz mondatot?
A net csak elindító csatorna, a többi meg mehet személyesen.
Neten ismertem meg a párom,már 4 éve együtt vagyunk.
Élőben is eladod magad ugyanúgy.
Amúgy meg ez kezdeti lépés,úgyis élőben ismered meg.
Nos, ha házas voltál, akkor talán észrevetted, hogy a férfi nem a szavak embere. A nők beszédkészsége sokkal fejlettebb, mint a miénk. Ha tenni kell, belevetjük magunkat ezerrel, de a szócséplés nem a mi műfajunk.
Nem a mundér becsületét akarom védeni, csak megemlítettem ezt a tényt, mint az utcán ismerkedés egyik lehetséges fékezőrugóját. De a fő motívum egyébként, úgy sejtem, a pofára eséstől való félelem. A legtöbb férfi leragadt az amúgy gyönyörű férfilétben, és nem ért a nők nyelvén. Nem ismeri a női lélek titkait. Mert az merőben más, mint a miénk, férfiaké. Mint ahogy a gondolkodás, az érvelés terén is ég és föld a két nem közötti különbség. Mivel a legtöbb pasi csak látja ezeket a különbségeket, de nem ismeri a mibenlétüket, természetes dolog, hogy egyfajta félelemmel töltik el, hiszen legjobban az ismeretlentől fél az ember.
20 éve, az Ericsson T idejében mi még élesben nyomtuk, hiszen nemigen volt más lehetőségünk. Na jó, volt a Bazár nevű hirdetőújságban is társkereső rovat, de levelezni megint más, mint chatelni. Mikes Kelemen a rodostói vendégszereplése alkalmából nem írt annyi levelet, mint amennyit egy ilyen ismerkedés megkívánt. Igen nagy elvetemültség kellett ezt iparszerűen űzni.
Maradt tehát a személyes ismerkedés, ami olyan, mint egy bokszmeccs. Aki volt már a ringben, és bekapott egy pár jobb egyenest, az megismerte a kesztyű okozta fájdalmat, és egy idő után már nem félt tőle. Megtanulta, hogy csak megszédül, de komolyabb baja nem lesz tőle. Így volt a csajokkal is. Megtanultuk, hogy bár fájdalmas a visszautasítás, nem halunk bele. Sőt, valójában csak a javunkat szolgálja, hiszen elgondolkodunk, hogy vajon mit is csináltunk rosszul? Tehát tanultunk a kudarcainkból, és legközelebb másképp próbáltuk.
Ma viszont "jobbnál jobb" netes felület áll rendelkezésre ahhoz, hogy ne kelljen élőben péppé veretni az orrunkat, hiszen a pofonokat valójában nem mi, hanem az álarcunk kapja. Ez persze valójában egy csapda, hiszen aki élőben nem ismeri a csajok lelkét, az a virtuális világban vérképp nem fogja megtanulni azt. De túlságosan csábító a csalétek, és a legtöbben belesétálnak a csapdába, hiszen az ember olyan, mint a víz. Arra megy, amerre pillanatnyilag könnyebb az útja.
Mindezekhez vedd még hozzá, kérdező, hogy mi egy kihalófélben levő állatfaj vagyunk. Rajtunk kívül jóformán senki sem ismerkedik már élőben, és ebből kifolyólag a legtöbb csaj zsigerből elküldené a halál fäszára azt a fiút, aki odapofátlankodna hozzá az utcán. Az pedig nincs az arcodra írva, hogy te nem tartozol abba a csoportba.
Ezért van nehéz dolgod most.
#7: igazad lehet sok mindenben.
Persze én is sokszor estem pofára,meg becsaptak,de akkor kerestem mást a neten,nekem kb. 15-20 ilyen randi után lett egy barátnő.Viszont sokat fejlődtem.Volt olyan,hogy 20 perc után derült ki,hogy nem vagyunk egymáshoz valóak,akkor megköszöntem a talit és ennyi.
Hát... akkor akármennyire is rühellem ezt a folyamatot, vessem alá magam 20-30 randinak, mire talán egy sikerül??? Ajaj... úgy érzem, hogy nagyon öreg vagyok én már ehhez. Én nem élvezem, hogy randizgatok, kapok egy kávét dumálgatok... én csak kapcsolatban szeretek lenni, egész életemben ilyen voltam.
A volt férjemnek szófosása volt, erősen extrovertált ember volt, nem egyszer rá kellett szólnom, hogy egy kicsit maradjon már csendben, állandóan mehetnékje volt én meg remekül elvoltam otthon egy könyvvel. Én egy introvertált művészember vagyok, de vannak barátaim ezek ellenére, és a minőségi beszélgetéseket nagyon szeretem, a fecsegéstől a falra mászok.
Valóban igaz, hogy sok nő azt hinné ha egy férfi megszólítaná az utcán, hogy elmebeteg, vagy esetleg a pénztárcáját akarja ellopni:)
Meg kell barátkoznom ezzel az undorító húspiaccal ha nem akarom egyedül leélni az életem, bár nagyon nagyon idegenkedek....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!