A csendesebb, kevésbé harsányabb férfiak szerintetek hogyan tudnának érvényesülni, ha folyton "elhappolják" a nőket a tolakodó típusú szófosó szépfiúk?

Magam vagyok elég sokszor az elszenvedője. Legutóbb is teljesen normálisan beszélgettem egy vadonatúj kolléganővel, röhögcséltünk, poénkodtunk, rendkívül sokat beszélt, s így magam is ki tudtam teljesedni, végigcsicseregtük szinte az egész napot.

Mivel még első napja volt a cégnél, nem volt semmi konkrét feladata, a főnökünk sem volt bent a műtétje miatt, nekem meg pont egy semmittevős, laza napom volt az irodában, mert már készen vagyok idénre, szeretek előre dolgozni, hogy később ne szakadjak bele a munkába.

Aztán bejött hozzánk a másik üzemből a jóképű, szószátyár csoportvezető, tudjátok az a mindig fecsegős, erélyes, mások szavába vágó, másokat túlharsogó típusú ember, és azonnal le vette a lábáról az új munkatársnőt.

És általában mindig ezzel találom szemben magam. Elkezdődik valami egy ismeretlen lánnyal, suliban, tanfolyamon, munkahelyen, bárhol (még ha csak egy nyamvadt, ártatlan beszélgetés is), jönnek a "nyomulós" hapsik és totálisan szétrombolnak mindent, amit addig lassacskán felépítettem.

Legalábbis tényszerűen nyugtázom, hogy sokkal jobbak nálam beszédben, kiállásban, amiken nekem évek alatt sem sikerült változtatni, mert alapból sem voltam soha a feltűnési viszketegségben szenvedő férfi. A "konkurenciával" szemben viszont rendre elbukok.

Értitek, ez csak egy sima első napos ismerkedésszerűség volt, még csak nem is kapcsolat céljából történő ismerkedés és a lány szemében én máris vesztésre állok egy atompasival szemben, máris kudarc ér, mert egy nálam jobb férfi konkrétan eltaposott.

Változzak meg? Most komolyan ez lenne a helyes út? Szólogassak be mindenkinek? Piszkálódjak, szurkálódjak, hogy észre legyek véve? Ez nekem nem menne, képtelen lennék felhúzni a harsányság hamis maszkját magamra, mert az nem én lennék.