Miért nem mernek jobban közeledni hozzám a pasik?

3 dolog lehetséges

1.Hatalmas csalódás vagy a beszélgetésben. Primitív, ostoba, infantilis témák (valóvilág, spongyabob stb.)

2.Nem éri meg nekik "rád szánni az időt". Mondjuk ez bunkóság...

3.Amit #2 írt

Pontos választ csak azok a pasik adhatnának, akikkel találkoztál, beszélgettél, viszont végül megfutamodtak.

Nem hiszem, hogy a direkt kommunikációddal lenne probléma. A kérdéshez fűzött mondataid alapján elég értelmesnek képzellek. (Kétszer is elolvastam, de egyetlen helyesírási hibát, de még csak egy elütést sem találtam benne. Ez itt a gyakorin ritka, mint a fehér holló.)

A másodlagos kommunikációdról viszont semmit sem tudunk így ismeretlenül mondani. Lehet, hogy a viselkedésed, testtartásod, mimikád félreérthető, nem igazodik a szavaidhoz. Egy lesajnáló tekintet gyorsan rombolja az udvarlók önbizalmát. :) Sejtésem szerint csinos külsővel áldott meg a természet, ez vonzza a férfiak tekintetét. Ám a fentebb felsorolt gesztusaid talán taszítják, elriasztják a legtöbbjüket.

Nincs egy barátnőd, aki őszinte kritikát merne mondani rólad?

Ismerek pontosan egy ilyen csajt,aki kb. ugyanígy viselkedik,és hasonló a kora is.

Benne engem az zavar,hogy egyszer tök lelkes,kedves,aranyos velem olyankor jó minden.

Majd utána nem is foglalkozik velem,nem is érdeklem,nem keres stb.

Aztán ez kezdődik elölről minden héten.

Szóval egyszer közel érzem magam hozzá,egyszer meg távol.

Csak hülye nem vagyok,és meguntam. Eljátszotta ezt mostanában,de unalmas.

Hmm,értem... A vicces az egészben,hogy én vele soha nem voltam bunkó,mindig próbáltam kedves lenni vele,előtte százszor ajánlottam hogy segítek is neki,stb...

De ha kellett is neki segíteni,inkább máshoz fordult,pedig én megtapasztaltam a valóságot azzal kapcsolatban,amit ő szeretne. És felajánlottam neki százszor,hogy üljünk le,elmondok neki mindent.

Erre máshoz fordult...

Meg folyamatosan néz engem mostanában,nem tudom hogy a reakciómat figyeli,nem egészen értem őkegyelmét, de kezdek megbolondulni ettől,ezért is lépek ki ebből az egész helyzetből,mert nem értem. Miért jó az neki,hogy egyszer kedves,egyszer meg mintha nem is léteznék...