Miért ilyen nehéz gyerekes anyukáknak párt találni a 40es korosztályból?

# 48: Nem tudom, neked mi számít főnyereménynek és mi nem. Számomra a párom főnyeremény, nemhogy nem adtam lejjebb az igényeimből, hanem minden várakozásomat felülmúlta. Többdiplomás férfi, jó állással. Intelligens, művelt, ambiciózus. Szerintem - és mások szerint is - jóképű is. Nem szőke herceg, de olyat sose kerestem. Amikor összejöttünk, egyedül élt, képes volt önállóan háztartást vezetni, ellátni magát, még főzni is tud... Gondoskodó, figyelmes, empatikus.

Ha az exemnek csak feleennyi pozitív tulajdonsága lett volna, akkor nem ment volna tönkre a házasságom. Pedig vele ugye független, gyermektelen nőként jöttem össze...

Ha valaki lejjebb ad az igényeiből, az az ő dolga. De ne legyen már "kötelező", mert állítólag mi, gyermekes nők a kutyának sem kellünk...

(Itt kívánom megjegyezni, hogy van olyan szintén elvált, gyermekes nőismerősöm, akinek a jelenlegi párjára rengeteg szingli nő csorgatja a nyálát... ő sem adott lejjebb az igényeiből. Nyilván van olyan is, aki meg akkor se kéne, ha az utolsó férfi lenne a Földön, de hát ízlések és pofonok. Lehet, hogy az adott nőnek éppen ő a főnyeremény.)

49-es! Te nagyon el vagy tévedve, és őszintén csak sajnálni tudlak, hogy CSAK és KIZÁRÓLAG a végletekben tudsz gondolkodni.

Szerinted csak síró, rívó, időből kifutott nő lehet egy 35 körüli nő? Az, hogy te ilyen emberekkel veszed körül magad, a te dolgod, madarat tolláról, embert....

Rengetegen vannak, akiket nem az ösztöneik vezérelnek, és teljes életet tudnak gyerek nélkül is élni. De ezt hiába mondom neked, aki az élete értelmét másban nem tudja elképzelni, csak a biológiai szaporodásban, úgysem értenéd. Téged sürgetett az idő és a párkeresés ("nem sürget már határidő"), de fogadd el, ha mások nem akarnak úgy családot alapítani, hogy siet az idő, most vagy soha. Te is ráfaragtál, ha jól értelmezem, te sem tudod megadni a gyerekedn számára a legideálisabb családi állapotot. :)

Én pedig veled nem cserélnék semmi pénzért, és tudod miért? Mert bár nem tudom kijelenteni azt, amit te büszkén ki tudsz, miszerint most is van sz.x/párkapcsolatod és "még jópár évig nem lesz gond a szexpartner keresés/találás", én az ilyesmire nem is vágyom. Valahogy engem nem vonz az, hogy egyik ágyból ugráljak a másikba, a gyerekemet pedig 2-3 évente új pasival költöztessem össze. És tudod miért gondolom így? Mert bár te elképzelni sem tudsz ilyen opciót, de én a gyerekem saját apjával nevelem a gyerekem, a mi életünk pedig pont így kerek! Sz.xpartnerek, tinderezés, meg sírás-rívás nélkül.

Vmit nagyon felreolvastal #53%os,egyreszt a komment nem neked szolt de azert koszi,masreszt a barataimat nem parkapcsolati statusz alapjan valogatom.Harmadreszt nyilvan en is hibas voltam abban h a hazassagom tonkrement,bar a pszichologusom szerint ebben inkabb 20% volt az en reszem es 80% a felrek*ro ferjeme (igen,jobban is kiismerhettem volna 10ev alatt h majd ezt fogja tenni velem,velunk),en a valast valasztottam.

Negyedreszt a nem spermadonornak tartott ferjem utan sem kepzeltem el a hatralevo eletemet CSAK anyakent,van aki tud ugy elni,a mondatom ugy szolt h a dolog ezen resze is meg van oldva,NO maradtam akkor is amikor egyedul neveltem oket.Nem kell hozza tinderezni es nem voltak partnereIM,jelentkezok igen.Te (még) nem valtal el,good for you.Van elet ez utan is.Szulni is lehet 50evesen,csak mar minek.Igenis a 30+os csajokban meg benne van a ketyego biologiai ora es a felsz h jol valasztok ha ot valasztom?

Egyszeruen leirtam h van elet gyerekek utan,van elet egy elbaltazott parkapcs utan, johet jobb es amit meg leirtam h EN NEM SAJNALOM h ez igy alakult es akkor sem sajnaltam volna ha egyedul maradok veluk.Nem,nem koltozunk ossze ketevente mas palival,nem az en mufajom.A konkluziokat levontam es megyunk tovabb.En gorcsos 30as szingli lennek a gyerekeim nelkul,utodokkal kepzeltem el az eletem,ezt is vallalom.

# 54: 5 évvel ezelőtt még én is arra voltam büszke, hogy teljes családban nevelkedik a gyermekem. Aztán a sors úgy hozta, hogy alkalmazkodnom kellett a megváltozott helyzethez. Most arra vagyok büszke, hogy képes voltam - szerintem és a környezetem szerint is - jól kezelni a változásokat. Bármikor, bárkinek az életében bekövetkezhet olyan változás, amire nem készült fel.

Például egy ismerősöm példaértékű családban nevelte a két gyermekét, aztán egyszer csak megözvegyült fiatalon, így gyökeresen változtatnia kellett mindenen, ami addig fixnek tűnt. A lakóhelyén, a munkáján és mindenen. Az egész addigi életük fenekestül felfordult.

Az ember életminőségét nem az határozza meg, hogy az éppen aktuális pillanatban milyen az élete, hanem az, hogy mennyire képes rugalmasan alkalmazkodni a változásokhoz.