Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért ilyen nehéz gyerekes anyukáknak párt találni a 40es korosztályból?
Egy normális, csinosnak mondott, gyerekes anyuka vagyok. Ráadásul a gyerekem már 6 éves, megosztott felügyelettel, apukával is jó a viszonyunk, tökéletesen kialakított életünk van, tehát tényleg nem pótapára vadászom.
Úgy gondolom teljesen normális értékeket vallok és tényleg egy életre szóló kapcsolatot keresek. Megértő és türelmes vagyok, egyáltalán nem hisztis vagy akaratos. De vannak igényeim, elvárom, hogy a páromnak első legyek (nyilván ha van gyereke akkor más a helyzet), hogy velem legyen, minőségi időt töltsünk együtt, tisztelettel bánjon velem stb.
A problémám, hogy minden férfi csak valami felületeset akar tőlem. A netes társkeresés nem igazán jött be. A való életben meg rámosolygok az emberekre, próbálok beszélgetségbe elegyedni, de csak negatív tapasztalataim vannak. Kifejezetten gyerekes férfiakat is kerestem, de tapasztalataim szerint ők még inkább csak 'élni' szeretnének.
Ráadásul elég magas is vagyok, ez még jobban megnehezíti a társkeresést.
Mit tudok még tenni?
válasza: válasza:
válasza:Vegigjartam ezt az utat,jottek olyanok akik onbizalomnovelok voltak csak es idovel parom is akadt.Ne add fel.Eld az eleted,jarj nyitott szemmel de ne ez hatarozza meg a mindennapjaid.
Ugyis a szemelyes talalkozo es a szemelyiseged fogja megfogni az illetot,ez egy remek idoszak onismeretre es hogy egy kicsit a sajat testeddel,lelkeddel torodj.Talan a korod miatt kiesik az a reteg aki meg gyermeket akar,de epp a korod miatt,irtad is,lehet h egy elvalt ember lesz az uj parod.
válasza:Huh..
Itt azert durva dolgok lettek kimondva a kilences válaszoló által. De ugyan ezt gondolom en is.
Egy negyvenes egyedülálló pasinak van miből valogatnia. Harminc fölött azert a nők engednek sokat az elvarasaidbol, nekem bőven ez a tapasztalatom, pedig csak éppen atleptem a harmincat. De ismerkedéskor milliószor könnyebb egy harminc körüli nővel. Mint egy 23-25 évessel.
Gyerekkel meg nehezebb lehet.
válasza:# 9: Sok igazság van abban, amit írsz, mégis tapasztalatból cáfolom.
a.) Egy gyermekét egyedül nevelő nő az egyedül élése alatt megtanul dupla igát húzni, fedezni a háztartás, a gyerek és a saját szükségleteit. Én évekig csináltam ezt, valóban nem volt fáklyásmenet, rosszabbul álltam, mint párkapcsolatban, annak ellenére, hogy az exem sok - a gyerekkel kapcsolatos - anyagi terhet magára vállalt. De például a rezsi nem feleződött attól, hogy egyedül kellett fizetnem. Így amikor összeköltöztünk a mostani párommal, akkor a háztartás megosztott költségei nagy anyagi könnyebbséget jelentettek számomra. Nagyjából havi 50 ezerrel vagyok beljebb, ebből pedig már futja a közös dolgainkra is (felújításra, javításra, programokra, nyaralásra, stb.) Úgy, hogy közben a gyerek is mindent megkap: épp a napokban mondta, hogy fogalma sincs, mit kérjen karácsonyra, hiszen mindene megvan!
b.) "Szerintem ne azokban a férfiakban keresd a hibát, akiknek ilyen élethelyzetben nem kellesz! Előtted ott volt a lehetőség, hogy normális családi életet élj, de te ezt elcseszted. Ebben nem más férfiak a hibásak!"
A kérdező kifejtette, hogy azok között keresgél elsősorban, akiknek szintén adott volt a lehetősége a normális családi életre, de szintén "elcseszték". Az emberek bizony hibáznak, az értelmesebbje azonban képes tanulni a hibáiból. Nekem azonban az a tapasztalatom, hogy válás után a férfiak elég jelentős része nem arra törekszik, hogy harmonikus kapcsolatot legyen képes kialakítani, tanulva a hibákból, hanem épp ellenkezőleg: a felszínes kapcsolatok irányába mozdulnak el. Tisztelet a kivételnek.
c.) "Egy gyermektelen, fiatal nő érzelmileg sincs úgy kiégve, mint egy válásban, és gyerekkel egyedülmaradásban lestrapált nő."
Ez sem feltétlenül igaz. Sőt, én inkább az ellenkezőjét tapasztalom a környezetemben. Először is: a gyermektelen nőknek is lehettek/voltak már negatív kapcsolati tapasztalataik, csalódásaik. A kapcsolati kudarcok akkor is megviselik az embert, ha nem házasságról van szó. Ráadásul ezeknek a nőknek bizony sokszor rettenetesen ketyeg a biológiai órája, és még az a "nyugalom" és biztonság sincs meg, hogy már van gyerek. Nyilván egyénfüggő, hogy kire hogyan hatnak az élethelyzetek, szituációk: van, aki képtelen kapcsolat nélkül létezni, más meg pont százszor meggondolja, hogy belevágjon-e egy kapcsolatba, ha a "gyermekvállalási kényszer" már megszűnt. Én magamról tudom, hogy gyermekes nőként higgadtan és megfontoltan kerestem társat, alaposan átgondolva, és elég hamar találtam is. Ezzel szemben gyermektelen - valamivel fiatalabb - nőismerőseim iszonyúan rágörcsölnek a dologra, és évek óta sikertelenek a társkeresésben (sok ilyen példa van előttem).
válasza: válasza:34 es elvált férfi vagyok, gyerekeim is vannak.
Azok a férfiak többségében akik komoly kapcsolatot akartak és az adottságaik is megvannak hozzá már szinte mind foglaltak. Megmaradtak akik vagy külsőleg, vagy belsőleg nem felelnének meg például neked sem. Ezenkívül van az a vékony réteg akik normálisak de elválltak, és akik szintén normálisak de valami úton módon nem sikerül nekik a pártalálás. De még ebből a vékony rétegből is van aki ugye nem jönne be valami miatt, vagy épp hogy nincs a környezetedben/sosem találkozol azzal aki megfelelne.
Ezért nehéz a pártalálás, de ez mindkét nem oldaláról így néz ki. Én férfiként is azt gondolom bármilyen nehéz is nem kell rágörcsölni, majd jön az igazi ha jön... Ez lehet több év is...
Köszönöm a válaszokat, még a haszontalanokat is. Köszönöm a privát véleményeket is. Nem görcsösen keresem a szerelmet, csak már évek óta nem akadok össze normális emberrel és most már célzottabban szeretnék keresgélni.
Semmilyen anyagi támogatást nem várok el a jövendőbelimtől. A gyeremekem apjával mindenben megegyezünk, de ha véletlenül kilépne a képből és nulla hozzájárulást adna, akkor is gond nélkül tudnám vállalni a gyerekem támogatását és nem csak még 15 évig hanem életem végéig…hisz ezért vállaltam gyereket, mert felelősséggel fel tudom nevelni. Sok nő gyerek nélkül is eltartatja magát, én soha sem voltam ilyen. Ebből is látszik, hogy ez egyénfüggő és nem attól függ, hogy van-e vagy nincs gyerek.
De én nem is ezt a réteget keresem amit ti írtatok, aki minden forinttal elszámol és sajnálja, ha az én gyerekemre kell költenie vagy megjavíttatnia egy mosógépet (bajban is lennék, ha egy ekkora összeg már gondot jelentene). De remélem azért a jövendőbeli párom vesz néha egy fagyit a gyerekemnek, ez nem a
‘gyerekre fordított költség’ ahogy a sok balfék látja itt, hanem örömet okozok a gyereknek mert szeretem az anyját és neki akarok örömet okozni. Teljesen más szemlélet, gondolkodjátok át sok más gyerekét nem nevelem hozzászóló.
A 9es pedig egy az egyben egy vicc. :-)
válasza:# 18: Szerintem nagyon jól látod, hogyan viszonyul egy "normális" férfi a párja gyermekéhez.
Nálunk ez van: a páromtól nem várom, hogy beszálljon a gyermekkel kapcsolatos költségekbe, semmilyen módon. De ha elutazik, akkor ugyanúgy hoz apró ajándékot a gyermekemnek, mint nekem; alkalmakra (névnap, szülinap, karácsony, nőnap) mindig vesz neki külön ajándékot; vagy hoz egy csokit "csak úgy" a gyerekemnek.
Ezek egyszerűen kedves gesztusok, senki nem várja el tőle, de jól tud esni. (Ugyanúgy, ahogy mondjuk a saját testvérének a gyermekének is szokott meglepetésekkel kedveskedni.)
válasza:36 éves férfi vagyok, sosem voltam házas, gyerekeim sincsenek. 2 hosszabbtávú kapcsolatom volt, és néhány rövidebb próbálkozásom.
Saját lakásom van, mindkét összeköltözős kapcsolatomban nálam éltünk.
Párkeresésnél nálam a 22-34 éves korosztály jön be jelenleg, a gyerek minden esetben kizáró ok.
Fillért nem szoktam b...ni a kapcsolataimban, de más gyerekét egyszerűen nem akarom a saját lakásomban kerülgetni, nem is beszélve apukáról, aki csak elviszi valamikor láthatásra a gyerekét. Minél jobb a viszony, valószínűleg annál többször.
Ja, meg persze vissza is hozza oda, ahol eredetileg én lakom.
Ott vannak még a gyerek nagyszülei, és minden egyéb rokona apai ágról, alkalomadtán gondolom ők is meg akarják látogatni a gyereket. Karácsonykor meg szülinapi zsúrokon azért ne kelljen már őket néznem!
Te, Kérdező, minőségi időt akarsz tölteni a partnereddel, meg elvárod, hogy neki te légy az első mindenben.
Teszem azt: nagy szervezések árán mindkettőnknek sikerül szabaddá tennünk néhány napunkat, elviszlek téged egy ausztriai kis erdei kunyhóba, ahol meseszép a környezet, tudunk síelni, borozni a hüttében, egymás társaságát élvezni. Ám egyszer csak apuka telefonál, hogy a gyerek a játszótéren össze-vissza törte magát, meg kell műteni a karját, ordít, visít, csak téged akar. Te mit fogsz csinálni? Vagy végigtelefonálod és végigaggódod a hátralévő két napot, vagy ami valószínűbb, sza.sz bele a minőségi időbe, és mindent hátrahagyva rohansz haza. Hogy mikor tudsz legközelebb szabaddá válni? A jó ég se tudja.
De hogy csak a hétköznapokat említsem: érdekel is téged a minőségi idő, amikor a gyerek hány, vagy lázas, vagy mindkettő, vagy amikor leckét ír, barátokat hoz haza, figyelmet igényel, játszana, ugrálna, szaladgálna, vagy éppen rosszat álmodott és hozzánk kérezkedne be az ágyba, mert ő nem tud aludni?!
Kis problémáknak tűnnek, de sok kicsi sokra megy, ugyebár. Ezek közül a gondok közül pedig egyik sem áll fenn egy független, gyermektelen nővel folytatott kapcsolatban.
Én egyetlenegy esetben leszek hajlandó elviselni és nem nyűgként tekinteni ezekre a dolgokra: ha a saját gyerekemről lesz szó.
Addig is gyermektelen, fiatal nőkkel szeretnék ismerkedni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!