Mennyire fontos a nőknek/férfiaknak az iskolai végzettség egy párkapcsolatban?

"Én azt várom el, amit én is nyújtok: egy egyetemi diplomát."

Egy tekercs diploma mint szexuális segédeszközt. :)))

"Nem jártam egyetemre, maximum büfészakokra tudtam volna bejutni (ne vegye magára senki), aminek én nem láttam értelmét."

Itt az a probléma, hogy miután kifogásolod, hogy lenéznek a diplomások, te is lenézel egyes szakokat, nem tartod méltónak.

Én egyetemre járok, a barátom OKJ-t végzett, még társadalmi különbség is van köztünk, mégis lassan két éve leszünk együtt. Sosem éreztettem vele semmilyen szintet, mert nem hiszek ezekben.

Ha nem lesz benned ez a frusztráció, és le tudod szarni, akkor igen, van esélyed.

a diploma és az intelligencia közötti összefüggést rendre azok szokták megkérdőjelezni akiknek nincs diplomájuk, vagy együtt éreznek azzal akinek nincs

...

nemegyszer volt alkalom amikor egy csajszi a melóhelyen beszélt a pasijáról plusz némely családtagjáról kitérve arra hogy neki ilyen diplomája van, annak amolyan, x-nek és y-nak nincs de persze ez semmit sem számít mert ettől még ennyire meg annyira értelmes lehet, sőt jobb is mint némely szuper-diplomás bla bla....a végén én állítottam le hogy "nyugi cica itt nem kell szégyellned hogy te személy szerint diplomás vagy, nem köpdösnek meg miatta....mert kábé néhol már ez a tendencia

Én diplomás vagyok, kémikus, egy hónapja a buszon beszélgettem egy gyógymasszőr szakmában, Szegeden dolgozó lánnyal. Nagyon kedves és csinos volt, szívesen udvarolnék neki. Sajnos, csak a keresztnevét mondta meg és nincs fent Facebookon.

A nyáron a vonaton találkoztam egy Telenor ügyfél szolgálaton dolgozó lánnyal, aki művészeti középiskolát végzett (talán valami egyetemi grafikus BSc-be is belekezdett). Ő is csak a keresztnevét árulta el, szintén nagyon kedves és csinos volt, a közeli majd 10000-es kisvárosban lakik, de nem ismerem. Neki is szívesen udvarolnék.

Sajnos azóta nem láttam egyiküket sem.

Ha van lehetőség akár a buszon, szívesen beszélgetek. De még a zöldségesnél, vagy a könyvesboltban is.

Az a baj, hogy mindig van lány levelezőbarátom, de állandóan több száz kilométer távolságból.

Szóval ennyire fontos, általában számomra az első élőben megtett beszélgetés során kiderül, hogy szimpatikus-e valaki.

29/F

És a gyógyszerkiadó OKJ-s lánynak is udvarolnék, de van pasija.

Van három egyetemet végzett lány, akiknek szintén udvarolnék!

Az egyik angoltanárnő, de nagyon aranyos. A másik pénzügy-számviteles és odavagyok érte teljesen. A harmadik lány élelmiszermérnöknek tanul, még BSc-s, az Apukája nagyon kedves ember, beszélgettem vele! Sajnos a lánya nem válaszolt a Facebookon... :-(

Aztán van egy nagyon kedves számítógépszerelő Apuka, akinek van egy 20 éves lánya (semmit nem tudok róla, de érdekelne, mert az Édesapja rendesnek tűnt), sajnos egyikük nevét sem tudom és az üzletben ezért nem akarom zaklatni.

Lehet, kitalálok valamit, hogy meg kéne pasztázni egy CPU-t, stb...

Reménytelen, Magyarországon két dolgot nem lehet, családot alapítani és normális állást találni.

Ráadásul Fidesz szavazó vagyok, szóval mondjátok, hogy akkor most éppen magam tehetek róla. MSZP, DK jobb lenne? Amikor ők voltak nem úgy tűnt...

Szóval a kérdésre visszatérve, láthatjátok, hogy ez nem így működik, óriási szerencse kell az élethez.

a 29 éves kémikusnak kb. mindenki tetszik, akivel összeakad. talán ezt érzik meg a nők, nem?

én sosem mondtam igent olyannak, akinél éreztem, hogy csak azért kellek neki, mert aznap én jöttem vele szembe.

58.: Nem, a 29 éves kémikus szociálisan elszigetelten, vidéken él, nagyon ritkán van módja emberek között lenni, ill. még ritkábban ismerkedni. Akikről írtam, kb. 2 év alatt találkoztam velük. Éppen ezért a legkevésbé sem azt lesem, hogy kinek milyen diplomája, végzettsége van.

Nem tudom, mit "éreznek", mert ez általánosítás, szerintem mindenki mást érez. A fenti lányok mind nagyon értékes emberek (ezt tapasztaltam). Természetes, ha lenne mód, beszélgetnék, találkoznék velük másodjára is!

Inkább túl kevés emberrel találkozom, az a baj.

A kérdésben megfogalmazott probléma számomra úgy csapódott le, hogy az egyetemen egyes szakokra járó hallgatók általában kerülik, vagy cikinek tartanak bizonyos másik szakokat. Sajnos, még akár a kémikusok között is van ilyen.

Pl. vannak szakok, ahonnan nem válaszolnak pl. egy kémikus leveleire általában és vannak, ahonnan igen!

Ez statisztikailag kimutatható.

Pl. a kémikusok idegenkednek a bölcsészektől, vagy a pszichológus hallgatóktól

az orvostanhallgatók nem nagyon állanak szóba egy vegyészhallgatóval

az informatikusok, főleg, ha már BSc diplomával dolgoznak, semmilyen hallgatóval, csak már keresőkkel barátkoznak

a gyógyszerész is inkább gyógyszerésszel, vagy orvossal

Van egy hierarchia a szakok között minden egyetemen, ami kicsit látszik, ha a nagy sokaságot nézzük.

Természetesen csak statisztikailag, azaz mindig vannak kivételek.

A hierarchiát a társadalmi megbecsülés plusz a várható fizetés és a munkahelyek száma szabják meg általában, ill. ezekhez hasonló tényezők. Ide sorolható, hogy átlagosan mennyire befolyásos az a réteg, akinek a gyerekei az adott szakra járnak. Gondolj bele egy orvosira, ahol bizony a főorvosok, orvos profok gyerekei is ott lehetnek!

Vagy egy jogi szakba, ahol a város elöljáróinak gyerekei!

Iszonyatos kasztrendszer van szerintem.