Tényleg ilyen nehéz a dohányosoknak ismerkedni?

Inkább olyanoknak kizáró ok a dohányzás, akik nem dohányoznak. Egy dohányzó ember kisebb eséllyel utasít el valakit emiatt, mint egy nemdohányzó.

Nekem ráadásul a szervezetem is érzékenyen reagál dohányzók közelében, szóval nálam nem csak azért kizáró tényező, mert én sem dohányzom, hanem mert kellemetlen fizikai tüneteim is vannak dohányzó közegben. Emberileg nem tartom őket csak emiatt rosszabbnak, vannak dohányzó barátaim, ismerőseim, kollégáim, akikkel jóban vagyok, de együttélésnél ez már gondot okozna.

Nem tudom, hogy a dohányzóknak emiatt nehezebb-e ismerkedni, de kétlem, hogy valaki csak emiatt nem talál társat.

nálam is kizáró ok...

F

Egyetlenegy barátom volt, aki dohányzott. Közös megegyezéssel, (amit én kezdeményeztem, de átgondolva a dolgokat igazat adott)! Drasztikusan lecsökkentte a elszívott szálakat, a végére már csupán napi 4/5 szál volt a kreditje. Állítólag azóta is tartja és jobban érzi magát!

Őszintén szólva, a nemdohányzóknak és a tüdőbetegeknek a cigi " egy füstölgő - gyilkos - bűzrúd "..!!

Nem esik jól egy dohányost szájon csókolni..! Nem gyújthatna rá a közelemben, mert rosszul lennék. Nem az ő illatát érezném hanem a bagót! ( Igen, tudom, nem mind büdös.. de ez relatív.)

Arról nem is beszélve, hogy nem túl egészséges, akárki akármit is állít! :S :D

Nekem nem dohányzó nőként kifejezetten kellemes, sőt, izgató a füst illatú ruha.

Kifejezetten örültem mikor elkezdtem randizgatni egy dohányzó férfival. Persze ő meg megkért, hogy segítsek a leszokásban. :D

Én bárkit lerázok, ha dohányzik, akkor is, ha minden más téren passzolna. Egy bagós nem feltétlenül érzi magán, amit én. A közelemben ül bagós kolléga a munkahelyen, ha bejön cigiszünetről, csípni, fájni kezd a szemem, olyan is volt, hogy tüsszögni kezdtem vagy a fejem fájt, de neki mégsem mondhatom, hogy ne járjon ki cigizni a dohányzóhelyre, nem az irodában füstöl, csak a ruházata és a teste átveszi azt az egész felhőt, ami az én szememet és orromat irritálja. Elviselem bárhol máshol a lakásomon kívül, de nem tudnék dohányzó emberrel tartósan együttélni.

Korábban, mikor elkezdtem ismerkedni és először észrevettek, még nem volt kizáró ok, mert nem mozogtam olyan közegben, hogy lett volna tapasztalatom, a szüleim nem dohányoznak, nem volt sok dohányzó ismerősöm. Aztán kénytelen voltam húzni egy határt, mert rosszul érzem magam dohányos közegben. Nem emberileg van bajom a dohányzókkal, nem akarok senkit téríteni, mindenki döntse el maga, hogy dohányzik-e vagy sem, nem akarok senkit leszoktatni (egy kolléganőm le akart szokni a párja miatt, mert a párja nem szereti a cigit, pár hónapokig ment, ez tartott kb. 3 évig most a párja háta mögött ismét dohányozni kezdett). Megválaszthatom, milyen társat szeretnék, és ragaszkodom hozzá, hogy ne dohányozzon. Akkor is, ha sokan dohányoznak. Ha megalkuszom, én vagyok rosszul, és így meg nem tudnék felhőtlenül boldog lenni.

Ez van...