Jobb szingliként szülőkkel lakni saját házban mint barátnővel albérletben?

Nem gyoztel meg.

21es sem.

Mi 4-en élünk egy 70 m2-es lakásban, szóval annyira nem jó.

Meg vágyom nagyon egy kapcsolatra. Rövid távon lehet, hogy kényelmes, de engem már 23 évesen is aggaszt, hogy így kell élnem.

Elolvastam a kommenteket.

A média ismét tökéletesen megtette a hatását: isteníti az egyedül élést, isteníti a párkapcsolatokat, és meg sem említi szinte azt, hogy hányan (istenem, de hányan!) férfiak és nők (köztük én is) a szüleikkel élnek.

Egyke vagyok. Kétszintes a ház. Jól kijövök velük. Így félre is tudok tenni. Persze éltem én is egyedül 5 évig, isteni volt! CSak BAROMI sokba került. Akkor a harmincas éveim elején voltam. Ma már 38 vagyok.

Nekem fontosabb, hogy a jövőmre félre tudjak tenni, mint az, hogy elverjem egyedül albiban.

Ja és a lényeg: nem vagyok alkalmas se párkapcsolatra se gyereknevelésre (egyszerűen nem vágyom rá, nem érzek semmit, ha egy csecsemőt pl.a karjaimba veszek, próbáltam, na, nem tehetek róla, 14 éves korom óta párkapcsolatban éltem 18 éves koromig - együtt járás, aztán 19 től 28 ig, utána sok rövid kapcsolatom volt, de így SOKKAL jobban érzem magam, mint fiatalabb koromban, amikor nem tudtam a munkámra koncentrálni az érzelmi sokkok (veszekedés,problémák) miatt.

Lehet ítélkezni... de mivel nekem alig jön be itt az országban valaki (voltam más országokban, ott más lenne a helyzet, de nem mennék ki, nem ér annyit a pasizás, csak ha ötösöm lenne a lottón - persze akkor is min. a felét befektetném ingatlanba)

38 NŐ

#37: Mi az, hogy senki nem jön be ebben az országban?

Átlagosan nézve ugyanolyan emberek élnek külföldön is, mint itt, az anyagi helyzetet leszámítva.

Biztosan bejönne valaki, csak még nem találtad meg az igazit. Ez az egész úgy hangzik, mintha feladtad volna a társkeresést, és csak elhiteted magaddal, hogy jobb. Ugyanez a kérdezőre is igaz.