Lehet azért nem fogom megtalálni a párom mert van egy olyan elvem amiből nem engedek hogy nőre soha nem költök?

De figyelj már... és ha lenne gyereked? Akkor is így állnál hozzá, hogy "Nem, kisfiam, nem veszek neked kisautót karácsonyra, ezt a pénzt én kerestem magamnak, majd te veszel, ha nagy leszel." vagy hogy gondoltad?

Ha ha a párod otthon lenne a kisbabával szülés után gyesen, akkor is elvárnád tőle, hogy mindent ő fizessen magának?

Két hozzászólás is született, ami az én véleményemet tükrözi, de azért leírom én is, bár valószínűleg a kérdező trollkodik.

Nem az a gáz, hogy felesbe akarsz mindent megvenni, mert nem ritka a külön kassza a kapcsolatokban vagy akár házasságokban (hogy mi a személyes véleményem erről, egy más kérdés). Hanem hogy ezzel nyitsz. Egy párkapcsolat első hetei, hónapjai a cukormázról szólnak, a kedveskedésekről, udvarlásról, randikról, és a későbbiekben, akár nyolc gyerek és 20 év házasság után is marha jól tud esni egy csokor virág vagy egy meglepetés jegy a kedvenc csapat meccsére a másiknak. Ugyanis ettől (is) lesz párkapcsolat a párkapcsolat. Nem, nem az anyagiaktól, hanem attól, hogy gondolok a másikra, gondoskodom róla, és az esetek többségében ez kisebb-nagyobb összegbe kerül. A "nőre nem költök" felállás azt a jelentést is hordozza, hogy a másik nem fontos számomra, hiszen lehet beteg, lesznek közös gyerekek, amikor anyagilag kiszolgáltatottá válik, de a felelősséget nem akarom érte vállalni. Egy ilyen férfival nem kezdenék akkor sem, ha egyébként racionális vagyok anyagiak terén, mert ez nem párkapcsolat, hanem valamiféle elkorcsosult lakótársi viszony vagy szövetség.

Sajnos a nők számára a kedveskedésnek a legtöbbször anyagiakban kell megnyilvánulnia. Vagyis nekik nem elég a simogatás, a kedves szó, az odafigyelés (persze jó ha van), nekik időről időre kapniuk kell valamit, ami pénzbe kerül (virág, parfüm, "elvigyen valahová"), máskülönben a "a férfi nem törődik velük"...

De egyébként is, ez a "soha" gyakorlatilag kivitelezhetetlen, szerintem, ha valakivel normális párkapcsolatban együtt vagy. Akármennyire is tartod magad az elvhez, nem lehet minden szituációban osztozkodni, életszerűtlen helyzeteket teremtene. Az persze logikus gondolkodás lehetne, hogy nem akarsz anyagilag negatívban lenni, vagyis a nagy kiadásokat megosztjátok, a kisebb dolgokat (mozi, étterem stb.) pedig az "egyszer én, egyszer te" elv szerint rendezitek, és kábé azonos értékben vesztek egymásnak ajándékot mondjuk szülinapkor vagy karácsonykor. Személyes kiadásait (ruha, fodrász, orvos, telefonszámla) nyilván mindenki maga rendezi. Mondjuk ott van még a rezsi (pl. ki mennyi melegvizet használ), a mosószer (kinek mennyi ruhája van) és az otthoni ennivaló (ki mennyit és mit eszik) igazságos elosztása, ez nehezebb feladat. Mondjuk a hűtőt meg lehet osztani, "a felső polc a tiéd, az alsó az enyém" elv szerint...

Próbáld meg, de ne az első randin hozakodj elő ezzel a hozzáállással, mert szinte biztos a bukta...

Találhatsz ilyen párt, csak nehéz dolgod lesz.

Szerintem olyan régióban érdemes keresgélj, ahol a pénz nem számít, esetleg csere kereskedelemből élnek.

Engem nem igazán érdekel, hogy lesz-e valaha normális párkapcsolatod, ellenben egy végtelenül anyagias, sóher, smucig embernek tartalak... ne haragudj. Bízom benne, hogy értelmes, jó érzésű, magát valamire tartó nő nem áll le egy ilyen zsugori alakkal, mint te.

35/F