Lehet azért nem fogom megtalálni a párom mert van egy olyan elvem amiből nem engedek hogy nőre soha nem költök?

Ha én meghívok valakit, soha nem úgy élem meg a dolgot, hogy most azt a pénzt rá költöttem. Sokkal inkább magamra költöttem, azért fizettem, azért adtam ki pénzt, hogy jól érezzem magam egy számomra kedves ember társaságában, akár férfi, akár nő az illető.

Nő vagyok, a társadalmi konvenciók szerint sokkal inkább kijelenthetném, hogy soha nem költök férfire. Semmit. A helyzet meg úgy áll, hogy épp tegnap hívtam meg a barátomat ebédre. Sütöttem, főztem, készültem, és minden percét élveztem. Ugye nem gondolod komolyan, hogy ebéd után mindennek ki kellett volna számolni a felét, és elkérni tőle? Vagy inkább 2:1 arányban osztozni, mert kétszer annyit evett, mint én. Meg még fel kéne számolnom a rezsiórabért is, hiszen vásároltam, dolgoztam, főztem, mosogattam, gázt, vizet használtam...

Részemről nem az elveiddel lenne bajom, csupán azt gondolom, hogyha valakinek nem annyira fontos a velem töltött idő, hogy kiadjon 300 forintot egy kávéra, vagy nem ér meg neki egy szál virág annyit, hogy lássa az örömöt az arcomon, azzal nekem nincs dolgom.

Ettől függetlenül lehet, hogy megtalálod a párodat egy hasonlóan gondolkodó nő személyében. Kérdés, hogy az jó lesz-e neked, ha a nála elköltött ebéd után előveszi a papírt, ceruzát, és kiszámolja, hogy mennyivel tartozol neki.

"az óvszer árának a felét is elkérem"

Ezt most úgy elképzeltem... megy a smaci-tapi, már ott tartok, hogy tedd már be drágám, mert megőrülök érted, mire a pasi elővesz egy óvszert, és közli, hogy kér 200 forintot, addig nem teszi be. Bizarr, határozottan bizarr :D