Néhányaknak miért nehezített menet a társkeresés?

Nem tudhatod hogy a veled szembejövő pár tagjai mennyit szenvedtek mire összejöttek. :) Te csak a végeredményt látod, egy (jó esetben) boldog párkapcsolatot, az előzményeket nem. :) Próbálj meg először magaddal kibékülni, és barátokat szerezni,eljárni társaságba, és ezáltal könnyebb lesz párt is találni. Nem kell megijedni a visszautasítástól sem, hiszen nem lehetsz mindenkinek az ideálja. Lehet pont mikor feladnád akkor mondana valaki igent. A lényeg hogy próbálkozni kell mindenkinél aki szimpatikus, és erőt meríteni a visszautasításból is. Előbb utóbb eljön a siker.:)

22/N

Kérdező és Adam, csatlakoznék hozzátok!

Nekem is nehezen megy a társkeresés, bár nem is kifejezetten társkeresésre megyek rá. Már egy ismerkedésnek vagy beszélgetésnek is örülnék. Azonos neműekkel is nehezen barátkozom, mert már nem tudom hogy próbáljak beilleszkedni valahova vagy miről kezdjek el beszélgetni valakivel. Egyre nehezebben tudom elképzelni milyennek láthatnak mások. Unalmas vagyok vagy ennyire visszataszító jellem?

Az ismerkedésnél mindig udvarias voltam, normálisan beszéltem és szerintem nem nyomultam. Mégis volt néhány durvább kudarcélményem. Egy lányt pl itt ismertem meg gyakorin, tök jól elbeszélgettünk, majd miután meglátta hogy nézek ki, mindenféle szöveg nélkül letiltott. Mintha valami zaklató lennék vagy perverz. Na most képzelhetitek mennyire van ezek után önbizalmam :)

Amúgy ha ennyire önbizalomhiányosak vagyunk és nehezen megy a beszélgetés, nem akarunk legalább mi önbizalomhiányos, nehezen ismerkedő srácok beszélgetni?