Voltatok már annyira bizalmatlanok és kiábrándultak, hogy hosszútávon elzárkóztatok a szerelemtől és a kavarástól is?

Én már így élek 2 éve.

Kiábrándultam a társadalomból, nem hiszek a szerelemben, és annyi negatív példát látok, hogy nekem inkább nem kell az a sz*rság, amit párkapcsolatnak neveznek.

Bizalmatlan és hitetlen vagyok a férfiakkal, képtelen vagyok elhinni, hogy valakinek csak én kellenék még úgy is, ha bőven lenne lehetősége más nőkkel is kavarni. Nem hiszem, hogy egy férfinak kapcsolat kell, ha megteheti, hogy vadásszon is.

És ez csak rosszabb és rosszabb lesz. Szinte már képtelen vagyok szerelmes lenni, közel engedni magamhoz bárkit is, nem tud senki sem érdekelni "úgy". Úgy érzem, hogy egyre jobban megmérgez ez az érzés.

Az lenne a kérdésem, hogy ti voltatok-e már így, és hogyan sikerült ebből kigyógyulni, ha sikerült?

25/N